Ugrás a tartalomhoz

Vang Csi-san

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vang Csi-san
A Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő
2008. március – 2013. március
Peking polgármestere
Hivatali idő
2004 – 2008

Született1948. július 1. (76 éves)
Csingtao, Santung, Kína,
PártKínai Kommunista Párt

HázastársaYao Mingshan
Foglalkozástörténész
közgazdász
IskoláiÉszaknyugati Egyetem

Díjak
  • Nishan-e-Pakistan (2019)
  • Time 100 (2017)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Csi-san témájú médiaállományokat.

Vang Csi-san (Csingtao, 1948. július 1. –) kínai politikus, közgazdász.[1]

Élete

[szerkesztés]

A Santung tartománybeli Csingtaóban született, de a Sanhszi tartományban lévő Tiencsenben nőt fel, ahol az apja középkáder volt. A középiskola elvégzése után, a kulturális forradalom idején vidéki átnevelő munkára küldték. A Hszianban lévő Északnyugati Egyetemen szerzett történészdiplomát (1976), majd egy ideig a helyi múzeumban dolgozott tárlatvezetőként.[2] A néhai alelnök, Jao Ji-lin lányát vette feleségül.[3]

Miután beletanult a közgazdaságba, 1994-ben az egyik legnagyobb kínai pénzintézet, az Építőipari Bank vezére lett, és az amerikai Morgan Stanley-vel együttműködve létrehozta az ázsiai ország első befektetési bankját.[2] Hajnan tartomány párttitkára volt, majd 2004 és 2008 között Peking polgármestere, és betöltötte a 2008-as nyári olimpia szervezőbizottságának elnöki tisztét. 2008 és 2013 között a pénzpolitikáért és a külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett.[3] 2012 novemberében a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága (KB) beválasztotta a héttagú állandó bizottságába (ÁB),[4] valamint a korrupcióellenes harcot irányító Központi Fegyelmi Bizottság élére,[5] ahonnan 2017-ben – életkora miatt a pártból való nyugdíjazása után – kikerült.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. figyelo.hu: Hosszú menetelés a minőség felé – 2012. október 25.
  2. a b c Kontúr. Vang Csi-san, Kína tűzoltója. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/10. (2017.) szám, 35. oldal, ISSN 1217-9647
  3. a b Nagy Gábor: A hetek. In.: HVG. 2012/47. sz., 27. p. – 2012. november 24.
  4. Kína hét új fővezére URL hozzáférés – 2013. május 25.
  5. EU-Kína: az éhes teve és a sárkány URL hozzáférés – 2013. május 25.