Vang Csi-san
Vang Csi-san ( ) | |
A Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese | |
Hivatali idő 2008. március – 2013. március | |
Peking polgármestere | |
Hivatali idő 2004 – 2008 | |
Született | 1948. július 1. (76 éves) Csingtao ( ), Santung ( ), Kína, |
Párt | Kínai Kommunista Párt |
Házastársa | Yao Mingshan |
Foglalkozás | történész közgazdász |
Iskolái | Északnyugati Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Csi-san ( ) témájú médiaállományokat. |
Vang Csi-san ( ) (Csingtao ( ), 1948. július 1. –) kínai politikus, közgazdász.[1]
Élete
[szerkesztés]A Santung ( ) tartománybeli Csingtaóban ( ) született, de a Sanhszi ( ) tartományban lévő Tiencsenben ( ) nőt fel, ahol az apja középkáder volt. A középiskola elvégzése után, a kulturális forradalom idején vidéki átnevelő munkára küldték. A Hszianban ( ) lévő Északnyugati Egyetemen szerzett történészdiplomát (1976), majd egy ideig a helyi múzeumban dolgozott tárlatvezetőként.[2] A néhai alelnök, Jao Ji-lin ( ) lányát vette feleségül.[3]
Miután beletanult a közgazdaságba, 1994-ben az egyik legnagyobb kínai pénzintézet, az Építőipari Bank vezére lett, és az amerikai Morgan Stanley-vel együttműködve létrehozta az ázsiai ország első befektetési bankját.[2] Hajnan tartomány ( ) párttitkára volt, majd 2004 és 2008 között Peking polgármestere, és betöltötte a 2008-as nyári olimpia szervezőbizottságának elnöki tisztét. 2008 és 2013 között a pénzpolitikáért és a külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett.[3] 2012 novemberében a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága (KB) beválasztotta a héttagú állandó bizottságába (ÁB),[4] valamint a korrupcióellenes harcot irányító Központi Fegyelmi Bizottság élére,[5] ahonnan 2017-ben – életkora miatt a pártból való nyugdíjazása után – kikerült.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ figyelo.hu: Hosszú menetelés a minőség felé – 2012. október 25.
- ↑ a b c Kontúr. Vang Csi-san, Kína tűzoltója. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/10. (2017.) szám, 35. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ a b Nagy Gábor: A hetek. In.: HVG. 2012/47. sz., 27. p. – 2012. november 24.
- ↑ Kína hét új fővezére URL hozzáférés – 2013. május 25.
- ↑ EU-Kína: az éhes teve és a sárkány URL hozzáférés – 2013. május 25.