Vang Csi-san

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vang Csi-san
Wang Qishan 2010.jpg
A Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő
2008. március 2013. március
Peking polgármestere
Hivatali idő
2004 2008

Született 1948. július 1. (70 éves)
Csingtao, Santung, Kína,
Párt Kínai Kommunista Párt

Foglalkozás történész
közgazdász
Iskolái Északnyugati Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Csi-san témájú médiaállományokat.

Vang Csi-san (Csingtao, 1948. július 1. –) kínai politikus, közgazdász.[1]

Élete[szerkesztés]

A Santung tartománybeli Csingtaóban született, de a Sanhszi tartományban lévő Tiencsenben nőt fel, ahol az apja középkáder volt. A középiskola elvégzése után, a kulturális forradalom idején vidéki átnevelő munkára küldték. A Hszianban lévő Északnyugati Egyetemen szerzet történészdiplomát (1976), majd egy ideig a helyi múzeumban dolgozott tárlatvezetőként.[2] A néhai alelnök, Jao Ji-lin lányát vette feleségül.[3]

Miután beletanult a közgazdaságba, 1994-ben az egyik legnagyobb kínai pénzintézet, az Építőipari Bank vezére lett, és az amerikai Morgan Stanley-vel együttműködve létrehozta az ázsiai ország első befektetési bankját.[2] Hajnan tartomány párttitkára volt, majd 2004 és 2008 között Peking polgármestere, és betöltötte a 2008-as nyári olimpia szervezőbizottságának elnöki tisztét. 2008 és 2013 között a pénzpolitikáért és a külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett.[3] 2012 novemberében a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága (KB) beválasztotta a héttagú állandó bizottságába (ÁB),[4] valamint a korrupcióellenes harcot irányító Központi Fegyelmi Bizottság élére,[5] ahonnan 2017-ben – életkora miatt a pártból való nyugdíjazása után – kikerült.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. figyelo.hu: Hosszú menetelés a minőség felé – 2012. október 25.
  2. ^ a b c Kontúr. Vang Csi-san, Kína tűzoltója. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/10. (2017.) szám, 35. oldal, ISSN 1217-9647
  3. ^ a b Nagy Gábor: A hetek. In.: HVG. 2012/47. sz., 27. p. – 2012. november 24.
  4. Kína hét új fővezére URL hozzáférés – 2013. május 25.
  5. EU-Kína: az éhes teve és a sárkány URL hozzáférés – 2013. május 25.