Vagyim Szergejevics Sefner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vagyim Szergejevics Sefner
Élete
Született 1915. január 12.
Petrográd, Oroszország
Elhunyt 2002. január 5. (86 évesen)
Szentpétervár, Oroszország
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Irodalmi irányzat sci-fi
Vagyim Szergejevics Sefner aláírása
Vagyim Szergejevics Sefner aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vagyim Szergejevics Sefner témájú médiaállományokat.

Sefner, Vagyim Szergejevics (oroszul: Вадим Сергеевич Шефнер; Petrográd, 1915. január 12.Szentpétervár, 2002. január 5.) orosz író, költő, sci-fiszerző.

Élete[szerkesztés]

1914 dec. 30-án (a régi naptár szerint) született Petrográdban (Szentpétervár, Leningrád) egy gyalogsági tiszt családjába. Nagyapja Alekszej Karlovics Sefner altábornagy, Vlagyivosztok kikötőjének alapítója. Szülővárosából 1921-ben költöztek Sztaraja Russza kisvárosba, ahová apját helyezték szolgálatra. Apja halála (TBC) után részben gyermekotthonban nevelkedett, majd édesanyjával visszatértek Petrográdba, ahol az alapképzés után ipariskolát végzett. Az 1930-as években leningrádi gyárakban dolgozott.

1938-tól a Szovjet Írószövetség szervezésében zajló poétikai szemináriumon vett részt, ahol a korszak jelentős irodalmi alkotói is előadtak (Jurij Tinyanov, Anna Ahmatova, Nyikolaj Zabolockij, Mihail Zoscsenko).

A honvédő háború első hónapjaiban sorkatonaként szolgált Leningrád közelében egy reptéren, majd (gyermekkori sérülés nyomán bal szeme gyógyíthatatlan volt) haditudósító lett a Znamja pobedi (A Győzelem Zászlaja) lapnál. A háború végén főhadnagyi rangban szerelt le. 1945 óta volt párttag.

A háború után írásművészetéből élt, a költészet és a próza mellett műfordítással is foglalkozott: keleti nyelvekből (kínai, szanszkrit, prakrit), ill. a Szovjetunió kisebb nyelveiből (grúz, belorusz, lett stb.) fordított verseket. Legjelentősebb prózai művének A bánat nővérét[1] tartotta.

2002. jan. 5-én, 87 évesen hunyt el Szentpétervárott, végakarata szerint polgárival nem, csak egyházi szertartással búcsúztatták, temetésén gyászbeszédek sem hangzottak el. A Kuz'molovszkoje-i (Szentpétervár külvárosa) temetőben nyugszik.

Munkássága[szerkesztés]

Gyermekkorában kezdett verselni, első költeményét a Баллада о кочегаре-t (Ballada a kazánfűtőről) 1933-ban tették közzé. 1940-ben jelent meg első verseskötete: Светлый берег (Világos part).

Díjai[szerkesztés]

Művei magyarul[szerkesztés]

Önálló kötetei[szerkesztés]

A bánat nővére; ford. Pór György; Bp., Magvető, 1973[2]

A szerény zseni. Tudományos fantasztikus elbeszélések (A szerény zseni / Az ember, aki maga az öt NEM, avagy egy jámbor férfiú vallomása / A gömbölyű titok / Az elkésett lövész, avagy egy tahó szárnyai); ford. Apostol András, utószó A. Lipelis; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976

Gyűjteményes kiadványokban[szerkesztés]

A gránát szíve. Antifasiszta lírai antológia (A tükör, ford. Tandori Dezső); Európa, Bp., 1982 (A győzelem könyvtára sorozat)

A négylábú tyúk. Mai szovjet szatírák (A négylábú tyúk, ford. Radnóczi Éva); vál. és utószó Bratka László; Szépirodalmi, Bp., 1984 (Olcsó Könyvtár sorozat)

Égtájak 1987 (A gyűjtő halála, ford. Enyedy György); Európa, Bp., 1987 (Öt világrész elbeszélései sorozat)

Ház kísértettel (Elkésett mesterlövész avagy egy vidéki feltaláló szárnyai, ford. Földeák Iván); World SF Magyar Tagozata, Bp., 1988 (Science fiction történetek sorozat)

Képregény[szerkesztés]

Vagyim Sefner–Kiss Ferenc (1958-): A négylábú tyúk; rajz: Haui József; in: Füles, 1996/48-52

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Шефнер, Вадим Сергеевич című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. https://moly.hu/konyvek/vagyim-sefner-a-banat-novere
  2. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1266569