Vörös méhbalzsam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörös méhbalzsam
Indianernessel - Goldmelisse.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Méhbalzsam (Monarda)
Faj: M. didyma
Tudományos név
Monarda didyma
L.
Elterjedés
Monarda didyma in the USA.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú médiaállományokat és Vörös méhbalzsam témájú kategóriát.

A vörös méhbalzsam, bíbor ápolka,[1] vagy bergamott[2] (Monarda didyma) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjának méhbalzsam (Monarda) nemzetségébe sorolt növényfaj. Nevét Nicolas Monardes spanyol fizikus, botanikus az amerikai flóra 16. századi krónikásának köszönheti.[2]

Jellemzése[szerkesztés]

Kifejezetten szívós évelő növény. Kifejlett állapotában magassága elérheti a 80-120 cm-t, szélessége a 45 cm-t.[3] Csoportosan nő.[2] Vörös virágai csőszerűek, végálló álörvet alkotnak, két kiemelkedő porzóval. Virágzási ideje július és szeptember között van. Levelei átellenes állásúak, tojásdad-lándzsa alakúak, szélük erősen fűrészes, fonákjuk szőrözött.[4]

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikából származik. A 19. században terjedt el Európában, ahol kezdetben rendkívül értékes, ritka növénynek számított, de manapság már gyakori az előfordulása.

Élőhelye[szerkesztés]

A teljes napfénynek kitett helyeket, a jó vízáteresztő képességű, anyagos, homokos talajt kedveli. Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, kis mértékben a lisztharmat támadhatja, valamint ha talaja kiszárad, a levélrozsda.[3]

Felhasználása[szerkesztés]

Az észak-amerikai Oswego indián törzs tagjai megfázásos betegségeket gyógyítottak vele. Az amerikai függetlenségi háború idején a belőle készített Oswego tea különös jelentőségre tett szert. A brit tea bojkottja után, a fekete tea helyettesítőjeként lett kedvelt.[5] Leveleit hideg italok, limonádék, puncsok ízesítésére használják.[2]

Manapság illatosító szernek alkalmazzák,[2] illetve a bőr hámsejtjeinek építő hatású vitaminokat tartalmaz.

Gyógyhatásai[szerkesztés]

Régebben fertőtlenítő hatása miatt gyógyászati célra alkalmazták.[3] Elősegíti az emésztést, illóolaja a kakukkfűéhez hasonlít. Hurut- és görcsoldó hatású.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter 1999
  2. ^ a b c d e Ismerjük meg a sokoldalú méhbalzsamot!. edenkert.hu, 2016. május 18.
  3. ^ a b c Méhbalzsam. botanikaland.hu
  4. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 106. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  5. ^ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 107. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Forrás[szerkesztés]

  • Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 176., 430. o. ISBN 9639121223