Vörös gorál
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kitömött példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Naemorhedus baileyi Pocock, 1914 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörös gorál témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös gorál témájú kategóriát. |
A vörös gorál (Naemorhedus baileyi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Erdőkben él, Kína, India és Mianmar határvidékén. A világpopuláció 2011-ben, 10 000 példányt számlál, a fajra leselkedő veszélyeztető források: élőhelyének urbanizálása és a vadászata.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája a sebezhető kategóriába sorolja a fajt. Kihalásának elkerülésének érdekében létrehozták a Hkakabo-Razi Nemzeti Parkot, ami a két ázsiai ország – Kína, Mianmar – területén fekszik. A kínai Sanghaj Zooban (állatkert) van egy tenyészcsorda.
Megjelenése[szerkesztés]
Bundája sárgásvörös színű, hátán barna – a végén vörös – csík húzódik. 100 cm hosszú és 20-30 kg tömegű állat.
Életmódja[szerkesztés]
Nappal, kora reggel és este legeli perjefélékből álló táplálékát. Kis csordákban (3 fős) él.
Szaporodása[szerkesztés]
Csak a párzási időszakban (szeptember–november) mennek a bakok a nőstények közelébe, akkor a bakok összetűzésbe kerülnek egymással a nőstényekért. A bakok Flehmen-reakcióval szimatolják ki, hogy melyik nőstény érett a szaporodásra. A gidák 2 évig maradnak az anyaállattal.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
