Vörös óriáskenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vörös óriáskenguru
Legelésző példány
Legelésző példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Alcsalád: Valódi kenguruformák (Macropodinae)
Nem: Macropus
Shaw, 1790
Alnem: Osphranter
Faj: M. rufus
Tudományos név
Macropus rufus
Desmarest, 1822
Szinonimák
Szinonimák
  • Macropus lanigerus Gray, 1825
  • Macropus pictus Gould, 1861
  • Macropus ruber Crisp, 1862
  • Macropus rufus dissimulatus W. Rothschild, 1905
  • Macropus rufus occidentalis Cahn, 1906
  • Macropus rufus pallidus Schwarz, 1910
  • Kangurus griseolanosus (Quoy & Gaimard, 1825)
  • Kangurus laniger (Gaimard, 1823)
  • Kangurus lanosus (Gray, 1827)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös óriáskenguru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös óriáskenguru témájú médiaállományokat és Vörös óriáskenguru témájú kategóriát.

A vörös óriáskenguru (Macropus rufus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A ma élő kengurufajok közül az egyik legszélesebb körben elterjedt, legnagyobb elterjedési területű faj. Ausztrália belső, nagy kiterjedésű, ám vízben általában igen szegény területei, sivatagjai és félsivatagjai tartoznak a faj elterjedési területéhez. Egyedül a Nagy-Vízválasztó-hegységtől keletre eső területeken, Ausztrália északi partvidékén, illetve a kontinens délkeleti és délnyugati csücskében nem honos. Ez a leggyakoribb kengurufaj, évente 3 millió példányt ölnek meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Pihenő példány

A vörös óriáskenguru a ma élő erszényesek legnagyobb testű képviselője. Testhossza az orrtól a farok tövéig 85-105 centiméter nőstényeknél és 130-160 centiméter hímeknél, a farokhossza pedig 65-85 centiméter nőstényeknél és 100-120 centiméter hímeknél. E nagy méretbeli eltérések abból adódnak, hogy a hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél. A nőstények legfeljebb 40 kilogrammosak, míg a hímek testtömege a 90 kilogrammot is elérheti. Testüket tömött, gyapjas szőrzet borítja, mely szálfinomságát tekintve a lámagyapjúval vetekedhet. Testének alapszíne vöröses vagy kékesszürke, egyes testtájakon piszkosfehér, de a mancs és a hátsó lábak vége fekete színű.

Életmódja[szerkesztés]

Az ugrás mellett, néha a mellső lábait is használja helyváltoztatáskor

A magányos állatok ritkák, általában kisebb létszámú csoportokban élnek. A hímek amolyan "bokszmérkőzések" során vívják ki a csoport feletti uralom jogát. A vörös óriáskenguru nem mondható a szó szoros értelmében éjszakai állatnak, mert hajnalban és a délelőtt korai óráiban, valamint késő délután is aktívak. A déli nap heve elől azonban legtöbbször árnyékba húzódnak.

Tápláléka általában igen alacsony táplálóanyag-tartalmú fűfélékből áll, de cserjék leveleit is fogyasztja. A szabad természetben 12-18 évig, állatkertben akár 25 évig is élhet.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 1,5-2 éves kor között éri el. A párzási időszak egész évben tart, az élelem és a víz mennyiségétől függ. A vemhesség 33 napig tart. Születése után a kengurukölyök erős mellső lábával felmászik a nyomon, amelyet az anyja az altestén nyálával megjelölt, s így biztonsággal az erszénybe jut. Anyja erszényében a csupasz kölyök azonnal megkeresi a mellbimbót, és 70 napig el sem engedi. Az erszényben fejlődik ki teljesen, itt nő ki a szőrzete, itt nyílik ki a szeme is. Csak öt hónapos korában dugja ki a fejét az erszényből. Amikor elhagyja az erszényt, körülbelül 3,5 kilogramm a testtömege. Az idő előrehaladtával a fiatal kenguru egyre több időt tölt az erszényen kívül, de a születéstől számított 235 nap táján az anya már nem engedi vissza, hiszen várja a következő kölykét. A kölyköket mintegy egyéves korukig szoptatja az anyaállat. A nősténykengurunak folyamatosan lehetnek kölykei-egyszerre lehet vemhes, hordozhat kölyköt az erszényében, és kísérheti őt egy harmadik kölyök is.

Nemcsak a vörös óriáskengurura, hanem az összes többi óriáskenguru-fajra jellemző az, hogy a nőstények lényegesen kisebbek a hímeknél. Ennek az a magyarázata, hogy a nőstények, amint elérik felnőttkori fejlettségüket, nem növekednek tovább. Ezzel szemben a hímek, ahogy telnek-múlnak az évek, folyamatosan tovább növekednek, még ha egyre csökkenő ütemben is. Bár a nőstények kisebbek maradnak, de általában tovább élnek a hímeknél. Bár az állatkerti óriáskenguruk gyakorta elérik a húszéves életkort is, a természetben ez igen nagy ritkaságnak számít. A természetben ugyanis sokkal mostohább körülmények uralkodnak, s ennek hatására sok állat már kölyökkorában elpusztult. ha a kis kenguru veszélyt érez sietve bújik vissza az erszénybe.[1]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös óriáskenguru Ausztráliában a vadászható fajok közé tartozik, bár évente csak meghatározott számú állatot lőhetnek ki. 1996-ban például 1 669 000 egyed volt a megállapított kvóta az Ausztrál Államszövetség teljes területén. Ez meglehetősen nagy szám, de szerencsére a kenguruk is sokan vannak, s az állomány ennyi állat kilövését még elviseli. Ha pedig a vörös óriáskenguruk száma csökkenni kezd, a kvótát is lejjebb viszik. Gyérítésükre azért van szükség, mert szemben a bozót- és erdőlakó kengurufajokkal, melyeknek megártott az ember erdőirtási tevékenysége, a vörös óriáskenguru nyílt vidéki faj, így az erdőirtások után kialakult nyílt, füves pusztákon nagy számban elterjedt. Mivel nagyon jó ugró, könnyedén átugorja a drótkerítéseket, melyeket a farmerek húztak, hogy megvédjék birka- vagy marhalegelőiket. A kenguruk néhány helyen tömegesen települtek be a legelőkre, és a farmerek aggódnak, hogy eleszik a füvet a jószágaik elől.

Kedvelt állatkerti faj. Őshazájában Ausztráliában szinte minden állatkertben, még a legkisebbekben is megtalálható, és sok gazdálkodó is tart szelídített vörös óriáskengurukat birtokán. Európában is kedvelt faj, de a hideget kevésbé viseli jól, mint a szürke óriáskenguruk, ezért több helyütt a szürke óriáskenguruval helyettesítették. Magyarországon korábban bemutatták a fajt a Budapesti Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban is, jelenleg a Nyíregyházi Állatparkban él egy nagy csapat, ahol 2016-ban kölyök is született.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. aug. 17.