Vásárhelyi Boldizsár (mérnök)
| Vásárhelyi Boldizsár | |
 | |
| 1949-ben, felső sor jobbról a második | |
| Született | id. Vásárhelyi Boldizsár 1899. augusztus 5.[1][2] Csombord |
| Elhunyt | 1963. augusztus 7. (64 évesen)[2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1922) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1958) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (46/2-1-7/8) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Boldizsár témájú médiaállományokat. | |
Vásárhelyi Boldizsár (született id. Vásárhelyi Boldizsár, Csombord, 1899. augusztus 5. – Budapest, 1963. augusztus 7.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1958), a korszerű útépítés hazai úttörője.
Életútja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A középiskolát Nagyenyeden végezte majd 1922-ben szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és 1923–1933 között tanársegéd volt Zelovich Kornél professzor mellett. 1928-ban mérnök-közgazdász doktori címet szerzett. 1935-től a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1942-ben műszaki doktori fokozatot kapott.
Minisztériumi működése során tagja volt annak az irányító gárdának, amely a modern útépítést meghonosította Magyarországon.
Felügyelte a 8-as főút építését 1936-ban. Részt vett a 15 éves útépítési terv előkészítésében 1937-ben. Szervező titkára volt a II. Magyar Útügyi Kongresszusnak és az 1937. évi osztrák-magyar kongresszusnak.
Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készítette el az első szakszerű koncepciót, doktori disszertációjaként.
Részt vett a Ferihegyi repülőtéri gyorsforgalmi út megvalósításában. A háború után forgalomszámlálásokat és elemzéseket irányított a budapesti gyorsvasúthálózat és a közúthálózat kialakítása érdekében. Számos magas kitüntetés birtokosa volt.[4]
Rendkívül sokoldalúan tájékozott és nagy munkabírású személy volt, aki a legkeményebb politikai körülmények között is állni tudta a helyét. Csak a betegség ásta alá munkásságát. Tanítványai, pályatársai a talpig becsületes, kiváló jellemű, segítőkész tudóst és barátot tiszteltek benne. Életműve őrzi emlékét mindenkor.[5]
Fia - Dr. Vásárhelyi Boldizsár (Budapest, 1937. november 15.[6] - 2014.07.30.) - szintén mérnök, apja szakmai örökségének méltó folytatója, a közlekedéstudományok doktora (1983). Szakmájának több területén ért el olyan tudományos eredményeket, amelyek meghatározói a szakma és ezen belül az útügyi társaság tevékenységének. Mérnöki munkájában az alkalmazott matematikusi és zseniális nyelvtudását kihasználva a forgalom, a forgalombiztonság, a nemzetközi úthálózati kapcsolatok, a közlekedési hatékonysági számítások, a fejlett technológiák és eljárások hazai elterjesztése terén és több más területén is maradandót alkotott.[5]
A Farkasréti temetőben nyugszik (46/2-1-7/8).[7]
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készült el az első szakszerű koncepció, Vásárhelyi Boldizsár doktori disszertációjaként. Az alapelgondolás azóta többször módosult, de megtartotta az eredeti terv alapelvét, amely szerint a hazai autópályák elsőrendű célja a nagyforgalmú szakaszokon a teljesítőképesség biztosítása a tranzitforgalom levezetésére, s erre a célra az országhatárig kiépülő, sugárirányú pályák szükségesek, amelyeket Budapestet körülölelő autópálya-gyűrű köt össze egymással.[8]
Kötetei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szakirodalmi tevékenysége igen jelentős. Főszerkesztője volt a Magyar Közlekedés, a Mély- és Vízépítés című folyóiratoknak. Főbb művei:
Társasági tagság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia közlekedés-tárgyú bizottságaiban, mint elnök vagy elnökhelyettes. Vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, főszerkesztője a Mélyépítéstudományi Szemlének.
Vásárhelyi díj
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dr. Vásárhelyi Boldizsár-díjat a Magyar Útügyi Társaság alapította és minden évben két-három személynek ítélik oda. Az első kitüntetésre 1997-ben került sor.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16530.htm". Hozzáférés: 2017. október 9..
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "Petőfi Irodalmi Múzeum". Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés: 2020. június 28..
- ↑ Vásárhelyi Boldizsár
- 1 2 3 "MILLIARIUM AUREUM – ARANYMÉRFÖLDKŐ". 2014. augusztus 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 22..
- ↑ ifj. Vásárhelyi Boldizsár
- ↑ A Farkasréti temető 2003-ban (adattár)
- ↑ Utak
- ↑ Vásárhelyi Boldizsár
.svg){kind=small}
