Vásárhelyi Boldizsár (mérnök)
| Vásárhelyi Boldizsár | |
 | |
| 1949-ben, felső sor jobbról a második | |
| Született |
id. Vásárhelyi Boldizsár 1899. augusztus 5. Csombord |
| Elhunyt |
1963. augusztus 7. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1922) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1958) |
| Sírhely | Farkasréti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Boldizsár témájú médiaállományokat. | |
Vásárhelyi Boldizsár (született id. Vásárhelyi Boldizsár, Csombord, 1899. augusztus 5. – Budapest, 1963. augusztus 7.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1958), a korszerű útépítés hazai úttörője.
Életútja[szerkesztés]
A középiskolát Nagyenyeden végezte majd 1922-ben szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és 1923-tól 1933-ig tanársegéd volt Zelovich Kornél professzor mellett. 1935-től a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1928-ban mérnök-közgazdász doktori címet szerez, 1942-ben pedig műszaki doktori fokozatot kapott.
Minisztériumi működése során tagja volt annak az irányító gárdának, amely a modern útépítést meghonosította Magyarországon.
Felügyelte a 8-as főút építését 1936-ban. Részt vett a 15 éves útépítési terv előkészítésében 1937-ben. Szervező titkára volt a II. Magyar Útügyi Kongresszusnak és az 1937. évi osztrák-magyar kongresszusnak.
Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készítette el az első szakszerű koncepciót, doktori disszertációjaként.
Részt vett a Ferihegyi repülőtéri gyorsforgalmi út megvalósításában. A háború után forgalomszámlálásokat és elemzéseket irányított a budapesti gyorsvasúthálózat és a közúthálózat kialakítása érdekében. Számos magas kitüntetés birtokosa volt.[1]
Rendkívül sokoldalúan tájékozott és nagy munkabírású személy volt, aki a legkeményebb politikai körülmények között is állni tudta a helyét. Csak a betegség ásta alá munkásságát. Tanítványai, pályatársai a talpig becsületes, kiváló jellemű, segítőkész tudóst és barátot tiszteltek benne. Életműve őrzi emlékét mindenkor.[2]
Fia - Dr. Vásárhelyi Boldizsár - a közlekedéstudományok doktora (1983-ban) (élt: Budapest, 1937. november 15.[3] - 2014.07.30.) szintén mérnök, apja szakmai örökségének méltó folytatója. Szakmájának több területén ért el olyan tudományos eredményeket, amelyek meghatározói a szakma és ezen belül az útügyi társaság tevékenységének. Mérnöki munkájában az alkalmazott matematikusi és zseniális nyelvtudását kihasználva a forgalom, a forgalombiztonság, a nemzetközi úthálózati kapcsolatok, a közlekedési hatékonysági számítások, a fejlett technológiák és eljárások hazai elterjesztése terén és több más területén is maradandót alkotott.[2]
A Farkasréti temetőben nyugszik.[4]
Munkássága[szerkesztés]
Magyarország autópálya-hálózatára vonatkozóan 1941-ben készült el az első szakszerű koncepció, Vásárhelyi Boldizsár doktori disszertációjaként. Az alapelgondolás azóta többször módosult, de megtartotta az eredeti terv alapelvét, amely szerint a hazai autópályák elsőrendű célja a nagyforgalmú szakaszokon a teljesítőképesség biztosítása a tranzitforgalom levezetésére, s erre a célra az országhatárig kiépülő, sugárirányú pályák szükségesek, amelyeket Budapestet körülölelő autópálya-gyűrű köt össze egymással.[5]
Kötetei[szerkesztés]
Szakirodalmi tevékenysége igen jelentős. Főszerkesztője volt a Magyar Közlekedés, a Mély- és Vízépítés című folyóiratoknak. Főbb művei:
- Útépítéstan (Bp., 1951);
- Vasúti felépítmény (Bp., 1953);
- Közlekedésügy (Bp., 1959)., ez utóbbi jelentős elismerést hozott számára.[6]
Társasági tagság[szerkesztés]
Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia közlekedés-tárgyú bizottságaiban, mint elnök vagy elnökhelyettes. Vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, főszerkesztője a Mélyépítéstudományi Szemlének.
Vásárhelyi díj[szerkesztés]
Dr. Vásárhelyi Boldizsár-díjat a Magyar Útügyi Társaság alapította és minden évben két-három személynek ítélik oda. Az első kitüntetésre 1997-ben került sor.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vásárhelyi Boldizsár
- ↑ a b c MILLIARIUM AUREUM – ARANYMÉRFÖLDKŐ. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
- ↑ ifj. Vásárhelyi Boldizsár
- ↑ [1][halott link]
- ↑ Utak
- ↑ Vásárhelyi Boldizsár
|
.svg){kind=small}
