Várady László (gyógyszerész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Várady László
SzületettVárady László Lajos Péter Rómeó[1]
1895. szeptember 17.
Szentes
Elhunyt1974. január 29. (78 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935. november – 1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Vitéz Várady László (Szentes, 1895. szeptember 17.1974. január 29.) magyar gyógyszerész, jogász, kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

1895-ben született Szentesen, római katolikus vallású, régi gyógyszerész családban. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd Budapesten tanult tovább, ahol 1920-ban gyógyszerészi diplomát szerzett; később, 1931-ben a szegedi egyetemen emellett még megszerezte a jogi diplomát is. Az első világháborúban orosz, román és olasz hadszíntereken is harcolt, mint tüzértiszt, katonai érdemeiért elnyerte a nagy ezüst és a bronz vitézségi érmet s végül emléklapos főhadnagyként szerelt le.

A háború befejezése után már egyetemi hallgatóként vezető szerepet vállalt a diákság ellenforradalmi fegyveres szervezkedéseiben, emiatt a kommün ideje alatt elfogatóparancsot is adtak ki ellene. Ekkor előbb Szentesre, majd a román megszállás miatt Szegedre menekült és jelentkezett a nemzeti hadseregnél. Horthy Miklós akkori honvédelmi miniszter és Zadravecz István tábori püspök mellett testőri szolgálatot teljesített, később azt a megbízást kapta Gömbös Gyula honvédelmi államtitkártól, hogy a Szegedre igyekvő tiszteknek segítsen átjutni a Maroson.

Tanulmányai befejezése után a családi hagyományokat követve gyógyszertárat nyitott Szentesen és hamarosan bekapcsolódott Csongrád vármegye politikai életébe. Már 1925-ben törvényhatósági bizottsági taggá választották – ugyanabban az évben vitézi címet is kapott –, majd a kisgyűlésnek és a közigazgatási bizottságnak is tagja lett. Szociálpolitikai kérdésekről, munkás- és kisipari problémákról, valamint közgazdasági és gyógyszerészi kérdésekről írott cikkei egyaránt megjelentek a vidéki sajtóban és szaklapokban is. Az Országos Magyar Gyógyszerész Egyesületben alelnökké választották.

1935 őszén, időközi választáson, Lázár Andor igazságügy-miniszter képviselői mandátumáról való lemondása után választotta meg először országgyűlési képviselőnek a szentesi választókerület; ugyanabban az évben vármegyéje tiszteletbeli főszolgabírójává nevezték ki. 1939-ben újból megválasztották a Magyar Élet Pártja jelöltjeként − ekkor Csanád vármegye kiszombori székhelyű „Tisza-Maros” választókerületében −, egyúttal a kormányzó kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. A képviselőházban elsősorban az Alföld problémáival, a tanyakérdéssel, közegészségügyi és szociálpolitikai témákkal kapcsolatban szólalt fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. január 3.)

Források[szerkesztés]