Uszolje-Szibirszkoje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Uszolje-Szibirszkoje (Усолье-Сибирское)
Usolye-Sibirskoye.jpg
Uszolje-Szibirszkoje címere
Uszolje-Szibirszkoje címere
Uszolje-Szibirszkoje zászlaja
Uszolje-Szibirszkoje zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyIrkutszki terület
JárásUszoljei
Irányítószám 665460
Körzethívószám 39543
Népesség
Teljes népesség77 407 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+8
Elhelyezkedése
Uszolje-Szibirszkoje (Oroszország)
Uszolje-Szibirszkoje
Uszolje-Szibirszkoje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 45′, k. h. 103° 39′Koordináták: é. sz. 52° 45′, k. h. 103° 39′
Uszolje-Szibirszkoje (Irkutszki terület)
Uszolje-Szibirszkoje
Uszolje-Szibirszkoje
Pozíció az Irkutszki terület térképén
Uszolje-Szibirszkoje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszolje-Szibirszkoje témájú médiaállományokat.

Uszolje-Szibirszkoje (oroszul: Усолье-Сибирское) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén. Az Uszoljei járás székhelye, de nem része a járásnak.

Lakossága: 83 327 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszk területi székhelytől vasúton 67 km-re, országúton 75 km-re északnyugatra, az Irkutszk–cseremhovói-síkságon, az Angara bal partján helyezkedik el, közel a Belaja torkolatához. Folyami kikötő, vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon. (Az új állomásépületet 1990-ben adták át.[3]) A város mellett halad az M-53 jelű „Bajkál” (Krasznojarszk–Irkutszk) autóút.

A város északnyugat–délkeleti irányban közel 10 km hosszan húzódik a vasútvonal mellett. Legnagyobb része a vasúti pálya és az Angara között fekszik. A folyó ezen a helyen három ágra bomlik és szigetet képez. A legnagyobb sziget több mint 10 km hosszú, a kisebbik pedig sós forrásáról nevezetes. A környéket nyírfával kevert fenyvesek borítják.

Éghajlata[szerkesztés]

Éghajlata szélsőségesen kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete –1,4 °C. A januári középhőmérséklet –23,4 °C, a júliusi 18,6 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 440 mm, a legtöbb csapadék május és augusztus között érkezik. A fagymentes időszak átlagosan 112 napig tart. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 16., az utolsó – május 26.

Története és gazdasága[szerkesztés]

Az Angara egyik szigetén 1669-ben sós forrást fedeztek fel, és egy élelmes testvérpár sófőző telepet létesített, melynek közelében település alakult ki. Miután a 18. század közepén kiépült a Szibérián át vezető postai és szállítási útvonal, a sókereskedelem fellendült. A termelés folyamatos maradt, bár a tulajdonosok váltották egymást. 1888-ban a folyó partján gyufagyárat alapítottak. A század végén megindult a vasúti közlekedés, Uszoljenél is vasútállomás épült.

1925-ben a falu városi rangot kapott és járási székhely lett. Nevét 1940-ben a szibirszkoje ('szibériai') melléknévvel egészítették ki, megkülönböztetésül a Permi határterület Uszolje városától. (Az orosz u szoli jelentése: 'a sónál'). Az 1970-es években a városból került ki a Szovjetunióban előállított konyhasó közel 50%-a. A sótermelés – változó eljárásokkal és tulajdonosi formákban – a mai napig fennmaradt, és a város vegyiparának alapja lett. A sós forrásokon az Angara partján gyógyászati központ alakult ki.

1922–1923-ban a szigeten végzett egyik fúrással 692 m mélységben nagy kősóréteget fedeztek fel. Ennek alapján új eljárást dolgoztak ki, melyet ma is használnak: a sórétegbe a lemélyített fúráson át az Angarából vizet pumpálnak be, így a korábbiaknál jóval töményebb sóoldatot nyernek.

Az 1930-as években kezdődött az ipar fejlesztése. 1933-ban építeni kezdték és 1936-ban üzembe helyezték a folyékony etilt előállító gyárat. Ez lett az alapja a későbbi nagy vegyikombinátnak. Az Ukrajnából 1941-ben evakuált klórüzemre alapozva meghonosították a városban a klórgyártást. Az Urálon túl ez volt az egyetlen vállalat, mely klórt és marónátront állított elő.

1945 után[szerkesztés]

A városban 1947-től 1953-ig Gulag-láger működött. Foglyai kő- és homokbányákban, lakóházak, üzemek, az erőmű és főként a nagy bányagépgyár építkezésein dolgoztak.[4][5] A kezdetben bányagépeket, később kohászati berendezéseket (is) készítő kombinát (1991-től: Uszolmas) 1956-ban kezdte meg a termelést. 1962-re teljesen elkészült a város nagy (széntüzelésű) hőerőműve.

1959-ben a korábbi és az épülő új vegyipari gyárakat egyesítették. Az Irkutszki 1. számú Vegyipari Kombinát 1975-ig létezett, akkor Uszoljehimprom néven termelési egyesüléssé alakult át és gyorsan növekedett. Volt idő, amikor az Uszoljehimprom vegyi- és műanyagipari vállalatainál több mint 100 féle vegyi terméket állítottak elő és 12 ezer fő dolgozott. Az 1960-as években épült és 1970-ben termelni kezdett az ország egyik legnagyobb gyógyszervegyészeti kombinátja.

A világháború idején Tulából evakuált ruhagyár (Revtrud) 1975-ben a ruhaipari termelési egyesülés vezető vállalata lett (az egyesüléshez tartozott Cseremhovo és Zima ruhagyára is).

A nagy iparvállalatok létrejötte a város és a lélekszám növekedését hozta magával. Külön lakónegyed épült a gépgyár, illetve a vegyipari kombinát mellett. Az 1970-es években a vasútállomás mellett új városrész keletkezett. Többnyire a nagy gyárak fedezték a lakásépítés, a kulturális és oktatási intézmények építésének költségét.

A 21. században[szerkesztés]

A történeti városmag az Angara mentén épült, többségében magántulajdonú faházakból áll, és ott van a gyógyászati központ is. Északabbra található a Szibszol sófeldolgozó kombinát, délre a gépgyár (Uszolmas) és a gyufagyár dolgozóinak épített lakótelep. Az állomás melletti városrészt az 1970-es és 1980-as években alakították ki, ez az üzleti negyed piaccal és bevásárlóközpontokkal. Az északkeleti ipari zónához közeli lakótelepeken főként a vegyipari vállalatok dolgozói laknak, ott található a kultúrház és a polgármesteri hivatal is.

A 21. század első évtizedére az iparvállalatok jelentős részében a termelés megszűnt vagy erősen visszaesett. Több vállalat csődbe ment, a város lélekszáma csökkent, gazdasági élete válságba került.

  • A város életét alapvetően meghatározó nagy vegyikombinát (Himprom, majd Uszoljehimprom) 2005-ben a Moszkvában bejegyzett NITOL cég tulajdonába került. Éveken át a termelés fellendítését ígérték, de 2014 elejére a termelés teljesen megszűnt, a gyártelepek romosan, elhagyatottan álltak.[6] Már 2005-ben kötelezték a céget az évtizedek alatt felgyülemlett higanyszennyezés felszámolására.[7] A munka megkezdését központi forrásból 2015-re tervezték, de tavasszal egy évvel későbbre halasztották.[8]
  • A fafeldolgozó és gyufagyár már korábban csődbe ment.
  • A korábbi gyógyszervegyészeti kombinát többször állt a csőd szélén, tulajdonosai változtak, a foglalkoztatottak száma 3000 főről (1991-ben) 600 főre csökkent (2001-re).[9] A gyár területén 2006-ban két cég osztozkodott. Az egyik éppen megszűnőben volt, a másik gyógyszervegyészeti gyár csökkent létszámmal és berendezésekkel tovább működött.[10]
  • Az Uszolmas, a város legnagyobb gépipari vállalata 2006-ban több mint tíz, jogilag önálló gyárból állt.[11] 2014. őszén a cégbíróság határozatával csődbe ment.[12]
  • 2004-ben a régi nagy ruhagyárból alakult gazdasági társaság üzemében 200 fő dolgozott (az 1975-ös 1500 fő helyett).[13] A gyár hagyományaira alapozva 2007-ben női ruhák készítésére specializálódott üzem (Lirian) kezdte meg a termelést.[14]
  • A sóbányászatot és feldolgozást végző állami kombinát 2005-ben csődöt jelentett.[15] 2009-ben már egy orenburgi cég tulajdona volt és bizonytalan jövő előtt állt. Többen úgy vélték, hogy a kombinát bezárását készítik elő.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 4.)
  3. A vasútállomás épülete (Hozzáférés: 2015-04-16)
  4. ITL sztroityelsztva uszolszkovo zavoda gornovo oborudovanyija (Memo.ru)
  5. Uszlag (Memo.ru)
  6. Roman Szizih: Pohoronyity zsivih Archiválva 2017. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (2014-02-27. Hozzáférés: 2015-04-16)
  7. Jevgenyija Dmitrijeva: Uszolje: V ozsidanyii szmeni vlasztyi (archivált)
  8. (A higanyszennyezésről). Irkipedia.ru, 2015. április 8. (Hozzáférés: 2015. április 16.)
  9. Uszoljei gyógyszergyár. Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 16.)
  10. Jevgenyija Dmitrijeva: Uszolje: V ozsidanyii szmeni vlasztyi (archivált)
  11. Jevgenyija Dmitrijeva: Uszolje: V ozsidanyii szmeni vlasztyi (archivált)
  12. „Uszolmas” priznan bankrotom (Kommerszant, 2014-09-12)
  13. Revtrud (Hozzáférés: 2015-04-16; archivált)
  14. Kompanyija Lirian Archiválva 2015. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-04-16)
  15. Sajtóhír a Szibszol kombinát csődjéről[halott link] (2005-12-29. Hozzáférés: 2015-04-16)
  16. [1] (Svoboda.org; 2009-08-06. Hozzáférés: 2015-04-16)

Források[szerkesztés]