Uszolje (Permi határterület)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Uszolje (Усолье)
Uszolje címere
Uszolje címere
Uszolje zászlaja
Uszolje zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásUszoljei
Irányítószám 618460
Körzethívószám 34244
Népesség
Teljes népesség
  • 6323 fő (2018. jan. 1.)[1]
  • 6368 fő (2019)[2] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Uszolje (Oroszország)
Uszolje
Uszolje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 59° 25′, k. h. 56° 41′Koordináták: é. sz. 59° 25′, k. h. 56° 41′
Uszolje (Permi határterület)
Uszolje
Uszolje
Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszolje témájú médiaállományokat.

Uszolje (oroszul: Усолье) város Oroszország Permi határterületén, az Uszoljei járás székhelye.

Lakossága: 5694 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Fekvése[szerkesztés]

Az Urál előterében épült ősi város neve az orosz szol szóból ered, jelentése 'só'; az uszolje népies kifejezés a sófőzésre utal.

A Permi határterület középső részén, Permtől 190 km-re északra, a Káma jobb partján terül el. A túlsó parton fekvő nagy ipari várossal, Bereznyikivel 1981-ben átadott közúti híd köti össze. A vasútállomás 15 km-re van.

Története[szerkesztés]

A települést 1606-ban Nyikita Sztroganov alapította Novoje Uszolje néven a sókutak mellett. A Felső-Káma mentén só kinyerésével a helyi komi-permják lakosság már a 10-11. században is foglalkozott. A sótermelés az oroszok megjelenésével a 15. századtól kezdett elterjedni. A Sztroganovok egyre több sófőzőt nyitottak, és Uszolje a Káma-vidéki sótermelésük és birtokaik egyik bázisa lett. A 19. század elején, amikorra Szolikamszk jelentősége már visszaesett, Uszolje a vidék sófőzőinek központja volt.

1918. februárban az Uszoljei ujezd székhelye lett, márciusban pedig városi rangot kapott. 1932-ben az újonnan alapított városhoz, Bereznyikihez csatolták, majd az újabb átszervezéssel 1940-ben onnan leválasztották és ismét várossá nyilvánították.

Az 1950-es években, a Kámai-víztározó építésekor, illetve feltöltésekor a város egy része víz alá került, lakosságát a partszakasz magasabb helyére költöztették át.

A városban fennmaradt a Sztroganovok egykori lakóháza (palotája), valamint az Sz. G. Sztroganov által építtetett Szpaszo-Preobrazsenszkij- (Megváltó színeváltozása-) székesegyház (1724-1731) és külön álló, magasra nyúló harangtornya. Az épületegyüttes az ún. „sztroganovi” barokk jellegzetes alkotása.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]