Urán-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
urán-dioxid
UO2lattice.jpg
IUPAC-név urán-dioxid
urán(IV)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1344-57-6
RTECS szám YR4705000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet UO2
Moláris tömeg 270,03 g/mol
Megjelenés fekete por
Sűrűség 10,97 g/cm3
Olvadáspont 2865 °C (3140 K)
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet fluorit (köbös), cF12
Tércsoport Fm3m, No. 225
Koordinációs
geometria
tetraéderes (O2–); köbös (UIV)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−1084 kJ·mol−1[1]
Standard moláris
entrópia
So298
78 J·mol−1·K−1[1]
Veszélyek
MSDS ICSC 1251
EU osztályozás erősen mérgező (T+)
a környezetre veszélyes (N)
EU Index 092-002-00-3
R mondatok R26/28, R33, R51/53
S mondatok (S1/2), S20/21, S45, S61
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Rokon urán oxidok triurán-oktoxid
urán-trioxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Fűtőelemekben használatos urán-dioxid pellet

Az urán-dioxid az urán és oxigén vegyülete, képlete UO2. Fekete, kristályos megjelenésű anyag. A természetben az uránércben fordul elő. Az atomreaktorok fűtőelemeinél használják. Korábban a fekete és a sárga színű kerámia- és üvegfestékek előállításához is használták. Ipari körülmények között az urán-trioxid hidrogénnel történő redukálásával állítják elő 970 K hőmérsékleten. Ez a reakció fontos szerepet játszik a fűtőelemgyártás során az urándúsításban és és a fűtőelemek újrafeldolgozásában.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X