Unger Emil (zoológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Unger Emil
UngerEmil.jpg
Életrajzi adatok
Született1883. június 17.
 Osztrák–Magyar Monarchia
Budapest,
Elhunyt1945. február 28. (61 évesen)
 Magyarország
Budapest,
Ismeretes mint zoológus
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület zoológia, ichthiológia, hidrobiológia
A Wikimédia Commons tartalmaz Unger Emil témájú médiaállományokat.

Unger Emil (Budapest, 1883. június 17. – Budapest, 1945. február 28.) magyar zoológus, ichthiológus, hidrobiológus, az első magyar halászati biológus. Ismert műve az első magyar halhatározó. Több tudományos és ismeretterjesztő cikke jelent meg bel- és külföldi szaklapokban. Budapest második világháborús ostroma során egy bombatámadás következtében hunyt el.

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten szerzett egyetemi végzettséget természetrajz- földrajz szakos tanárként. 1908-tól halászati biológusként a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomáson dolgozott. Az intézetnek 1919-ben igazgatójává nevezték ki. A Tanácsköztársaság idején tanúsított lojális magatartása miatt megfosztották igazgatói állásától, de mindezek ellenére, maradhatott továbbra is az intézet dolgozója. 1919-ben doktorált botanikából, de ezzel szemben tudományos tevékenysége során a halak biológiájával, életmódjával, rendszertanával és elterjedésével foglalkozott. Haltenyésztésből magántanári képesítést is szerzett. A második világháború vége felé Budapesten bombatámadás áldozata lett és 1945. február 28-án belehalt a sérüléseibe.

Munkássága[szerkesztés]

Javarészt az édesvizek tanulmányozásával foglalkozott és ő írta az első magyar halhatározót, "Magyar Édesvízi Halhatározó" címmel. A halfaunisztikai vizsgálatai mellett halélettani és vízminőségi vizsgálatokat is végzett. 1924-től 1943-ig szerkesztette a Halászat című folyóiratot. Tudományos és ismeretterjesztő cikkei jelentek meg bel- és külföldi szaklapokban egyaránt. A hazai vad- és tenyésztett pontyokon végzett vizsgálódásai nagy jelentőséggel bírtak. A pontytenyésztés szakirodalmába bevezette az úgynevezett aránylagos hátszélesség fogalmát, amely a fajkiválasztás nézőpontjából igen fontos lett a halgazdaságok számára. Nemzetközi együttműködésben is kiemelkedett tevékenysége, hiszen a Nemzetközi Halászati Kongresszus elnöke és a Nemzetközi Limnológiai Egyesület titkára volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az ipari szennyvizek és azok hatása a halakra. Bp., 1912.;
  • Magyar édesvízi halhatározó. Bp., 1919.;
  • Az élő halak szállítása és raktározása. Bp., 1929.;
  • A halak hideggel való konzerválása. Bp., 1930.;
  • A haltenyésztés biológiai alapjai. Bp., 1930.;
  • Magyarország halai és halászata. Bp., 1941.

Emlékezete[szerkesztés]

Herman Ottó és Vutskits György mellett a magyar ichtiológia nagyjai közé kell sorolni tudományos tevékenységét. Nemzetközi megtiszteltetés volt, hogy a Stuttgartban kiadott Demoll-Mayer-féle Handbuch der Binnen-Filcherei Mitteleuropas sorozat IV. kötetetének szerkesztésekor őt kérték fel, hogy írja meg a süllő és a harcsa tógazdasági tenyésztéséről szóló részt.

Források[szerkesztés]

  • Unger Emil (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  • Kádár Zoltán: Unger Emil (magyar nyelven). kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)

További információk[szerkesztés]

  • Unger Emil (magyar nyelven). História-Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  • Alfred Brehm: Pontyok (Cyprinus L.) (magyar nyelven). Az állatok világa. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)

Irodalom[szerkesztés]

  • SZABÓ Zoltán: Unger Ernő emlékezete. Hal, 1947.;
  • WOYNÁROVICH Elek: Száz éve született Unger Ernő. Hal, 1983.;
  • SZÉKELYHIDY Iván: Unger Ernő In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok. R-Zs. Budapest, 1989.