Udránszky László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Udránszky László
Udránszky László
Udránszky László
Életrajzi adatok
Született1862. október 12.
Budatin
Elhunyt1914. március 21. (51 évesen)
Budapest
Ismeretes mint orvos
Pályafutása
Szakterület orvostudomány
Kutatási terület élettan
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Budapesti Tudományegyetem nyilvános rendes tanár
Szakmai kitüntetések
MTA, l. tag, 1909

Udránszky László (Budatin,[1] 1862. október 12.Budapest, 1914. március 21.) orvos, fiziológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Trencsén vármegyében született. Középiskoláit a budapesti I. ker. állami és a kegyesrendi főgimnáziumban végezte, az egyetemi tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen. 1883-ban szerezte meg orvosi oklevelét. 1883–1886 között gyakornok volt a pesti I. sz. belklinikán, a Korányi Frigyes orvostanár klinikáján. 1886–1890 között külföldi tanulmányúton volt, és tanársegédként működött Hoppe-Seyler professzor strasbourgi intézetében. 1887-ben a freyburgi egyetemre ment, ahol 1889-ben magántanári képesítést nyert orvosi kémiából. 1890-től ismét a pesti I. sz. belklinikán dolgozott, a laboratórium vezetője volt. 1891-ben megszerezte a vegytan magántanára képesítést, 1892-ben kinevezték kolozsvári egyetemre az élettan nyilvános rendes tanárává, és a vegytan előadója is volt.

Több külföldi tanulmányúton vett részt Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. 1894 telén a belügyminisztérium megbízásából Németországban tanulmányozta a fertőző betegségek kutatásával foglalkozó intézetek szervezetét.

Az 1895–1896 és 1902–1903 években az orvosi kar dékánja volt, 1909–1910-ben pedig az egyetem rektora.

1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, a király pedig ugyanazon év végén kinevezte a budapesti egyetem orvosi karára az élettan nyilvános rendes tanárává, ahol haláláig működött.

Munkássága[szerkesztés]

A szénhidrátok kimutatására kidolgozott reakcióival nemzetközi elismertséget szerzett. Kimutatta a ptomainok jelenlétét a vizeletben cisztinúria esetén. Kimutatta, hogy a glicerin az erjedésnél mint főtermék keletkezik. Tisztázta az urohelanin képződését. Jelentősek a hőérzésre, a látásra vonatkozó kutatásai is. Az Akadémiai Almanach 1910-es kiadásában a hazai és külföldi szaklapokban és folyóiratokban 1879–1910 között megjelent 71 munkáját sorolja fel.

Tudományos közleményei[szerkesztés]

  • A furfurolreakcióról (Mathem. és Term. tud. Ért., 1888)
  • Über die Identität des Putrescins und des Tetramethylen­diamins (Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, 1888)
  • Az ép élettani glycosuria kérdésének mai állásáról és az emberi vizelet össz-szénhydráttartalmának meghatározásáról (Orv. Hetil., 1889)
  • A glycerin képződéséről a szeszes erjedésnél (Mathem. és Term. tud Ért., 1889)
  • Az épélettani szénhydrátkiválasz­tás szakaszos ingadozásairól (in: Korányi Frigyes működésének megünneplésére kiadott jubiláris dolgozatok, Bp., 1891)
  • A száj szerveinek melegérzékenysége és meleg-fájdalom-érzékenysége (in: Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére, Bp., 1906)
  • A látás élettana (in: A szemészet kézikönyve, I. köt., Bp., 1909)
  • A fájdalom egységértékének kérdése (Mathem. és Term. tud. Ért., 1911)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bizonyos dokumentumokban Budetin szerepel (l Budatin története).

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]