Ugrás a tartalomhoz

Törvényes fizetési eszköz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth-bankó 1848–49

A törvényes fizetési eszköz olyan pénz, bankjegy vagy pénzérme, amit a gazdaság szereplőinek az állam törvényei alapján kötelező elfogadniuk áru ellenében vagy tartozások kiegyenlítésére, azaz az országok hivatalos pénze. Ez jogi kategória, ami időnként szembe kerülhet a közgazdasági tartalommal, amennyiben az elértéktelenedett pénzt a társadalom tagjai nem kívánják elfogadni, mint például a magyar pengő inflációja idején a második világháború után.[1]

Története

[szerkesztés]
A Federal Reserve (az USA jegybankjának) bankjegye

A törvényes fizetési eszközt másképpen rendeleti pénznek is nevezik, mivel értékét és kötelező elfogadását a kormányzat rendelkezésben írja elő. Innen származik az angol közgazdasági szakirodalomban használatos „fiat money” neve is (a fiat latinul ‘legyen meg’-et jelent).

A törvényes fizetőeszköz használatának elutasítása törvényellenes és a történelem során többször is halálbüntetéssel járt (mint például Rómában Diocletianus uralkodása idején és a francia forradalmat követő pénzügyi összeomlás idején).

Amikor az Egyesült Államok 1971-ben véglegesen áttért az aranyfedezet nélküli rendeleti pénz, azaz árupénz helyett a hitelpénz használatára, a fejlett országok többsége valutájának addigi rögzített dollárértéke miatt gyakorlatilag az egész világ pénzügyi rendszere hitelpénzre változott.

Állami monopólium

[szerkesztés]

A törvényes fizetési eszközök kibocsátása az államok előjoga, monopóliuma, azonban ritka esetekben felkelők, nem-állami entitások is előírhatják ezek használatát.

Az első öbölháborút követően Szaddám Huszein iraki elnök eltörölte az addig használt iraki pénzt és újat bocsátott ki („Szaddám-dollár”). A politikailag elkülönült kurdok azonban („svájci dinár” néven) továbbra is használták az ország északi részén a régi pénzt minden központi pénzügyi hatóság nélkül. Ez a minden fedezet nélküli pénz több mint egy évtizedig – a második öbölháborút követő rendszerváltás utáni cseréig – viszonylag szilárd és erős volt.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • A pénz: Bácskai Tamás – Huszti Ernő – Simon Péterné: A pénz. Budapest: Kossuth. 1974. ISBN 963 09 0042 4  
  • Közgazdasági kislex: Földes István (főszerk): Közgazdasági kislexikon. Budapest: Kossuth. 1968.  

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]