Tímár István (jogász)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Tímár István (egyértelműsítő lap).
Tímár István
SzületettSchwartz Gusztáv
1913. április 5.
Budapest
Elhunyt1991. december 19. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaHalász Stefánia (1937–1978)
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiSchwartz Gusztáv
Tuchmann Regina
Foglalkozásajogász
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1938)
SírhelyeFarkasréti temető (2/3-1-33/34)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Tímár István, született Schwartz (Budapest, Terézváros, 1913. április 5.[3] – Budapest, 1991. december 19.) jogász, államvédelmi tiszt, Halász Stefánia gyermek- és tüdőgyógyász férje.

Élete[szerkesztés]

Schwartz Gusztáv (1877–1930) magánhivatalnok és Tuchmann Regina (1877–1933) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végezte, ahol 1938-ban szerezte meg oklevelét. A második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, de 1944 őszén sikerült megszöknie.

1944 decemberében a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, Erdei Ferenc kinevezte rendőrfogalmazónak. 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fővárosba. 1948 decemberéig a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot. 1947 decemberétől Péter Gábor helyettese volt az Államvédelmi Osztálynál, ahonnan ezredesi ranggal távozott. A politikai rendőrség egyik főtisztjeként és a vizsgálati főosztály vezetőjeként, ő hallgatta ki Szálasi Ferencet és a főbb háborús bűnösöket, majd a későbbiekben vezető szerepet játszott a „Magyar Közösség-ügy" és a „MAORT-ügy” vizsgálatának lefolytatásában.

1948-as távozását követően az MDP Szervező Bizottságának javaslatára kinevezték az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Ügyészi Főosztályának élére. 1953 januárjában letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerősen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október 15-én szabadult. A legfőbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta és kárpótlásként 60 ezer forintot kapott. Ezt követően visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, ahol a törvény-előkészítő osztály vezetője lett, majd 1962. január 13-án kinevezték a Legfelsőbb Bíróság első elnökhelyettesévé.[4]

1960 augusztusában az ország képviseletében részt vett a Londonban megrendezett ENSZ büntetőjogi konferencián. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértő perek lezárásáról hozott határozatát követően, szeptember 30-án felmentették tisztségéből.[5] A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe került, ahonnan 1977-ben vonult nyugalomba.

1966 és 1978 között a szocialista országok közül az egyedüli volt, aki tagja, alelnöke, majd elnöke is lehetett a szerzői jogi társaságok nemzetközi szervezetei végrehajtó irodájának. a CISAC-nek. 1967-ben az ő kezdeményezésére jött létre a magyar–szovjet szerzői jogi egyezmény, amely az első ilyen megállapodása volt a Szovjetuniónak.[6]

A Farkasréti temetőben nyugszik (2/3-1-33/34).

Családja[szerkesztés]

Felesége Halász Stefánia volt, akit 1937. július 20-án Budapesten vett nőül. 1938 decemberében kikeresztelkedtek a katolikus vallásra.[7]

Gyermekei:

  • Tímár András (1940–) mérnök
  • Tímár Anna (1944–) jogász, ügyvéd
  • Tímár Krisztina (1944–) orvos

Főbb művei[szerkesztés]

  • A szerzői jog kézikönyve. Szerkesztette Benárd Auréllal. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1947)[8]
  • Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948)[9]
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1952)
  • Igazságügy Kiváló Dolgozója (1958)
  • Szocialista Munkáért Emlékérem (1958)
  • Munka Érdemrend (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1973, 1977)[10][11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1068/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 21.)
  4. ↑ Kinevezés (1962. január 13.) Magyar Közlöny, 2. szám
  5. ↑ Felmentés (1962. szeptember 15.) Magyar Közlöny, 69. szám
  6. ↑ „Szeretettel köszöntjük dr. Timár Istvánt”, Film Színház Muzsika, 1983. április 2., 20. oldal (Hozzáférés: 2021. február 21.) 
  7. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 309/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 20.)
  8. ↑ Rendőrségi közlöny (1947. március 15.) 3. évfolyam, 6. szám
  9. ↑ Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948. július 16) Magyar Közlöny, 158-159. szám
  10. ↑ Munka Érdemrend arany fokozata (1973. április 29.) Magyar Közlöny, 30. szám
  11. ↑ „Munka Érdemrend arany fokozata”, Népszabadság, 1977. június 30., 9. oldal (Hozzáférés: 2021. február 21.) 

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tímár_István_(jogász)&oldid=26761120”