Halász Stefánia
| Halász Stefánia | |
| Született | Stern Stefánia 1914. március 13.[1] Tolna |
| Elhunyt | 1978. január 18. (63 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Timár István (1937–1978) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1938) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (2/3-1-33/34)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Halász Stefánia, Stern (Tolna, 1914. március 13.[4] – Budapest, 1978. január 18.)[5] gyermek- és tüdőgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1970), Tímár István jogász, államvédelmi tiszt felesége.
Élete[szerkesztés]
Stern Dezső (1883–1914) épületfa kereskedő és Hoffmann Mária laboratóriumi asszisztens gyermekeként született zsidó családban. Apja az első világháborúban életét vesztette, majd édesanyja Halász Béla gépészmérnök felesége lett, aki nevére vette. A budapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1938-ban szerezte meg orvosi oklevelét. 1938 és 1942 között a budapesti Madarász utcai Gyermekkórház segédorvosaként dolgozott. 1942-ben gyermek-, 1957-ben tüdő-, 1959-ben gyermek tüdő-szakorvosi képesítést nyert. 1945–1946-ban a Nemzeti Segély terézvárosi és erzsébetvárosi rendeléseinek szakorvosa és gyermekszakrendelőjének vezetője volt. 1946–1948-ban a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanársegédje, 1948–1951-ben Péterfy Sándor Utcai Kórház gyermekosztályának klinikai adjunktusa volt. 1951 és 1978 között a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatórium főorvosa, 1957-től a Calmetta-védőnőképzés irányítója. 1960-ban a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakán végzett. 1961 és 1964 között a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának önálló aspiránsa volt. 1971-től az orvostudományok kandidátusa. Tagja volt több hazai és külföldi szakmai társaságnak. Gyermekkori gümőkórral és a BCG-védőoltás hatástanával foglalkozott. Nevéhez fűződik a gyógyító megelőző munka kidolgozása, az izonicid prevenció helyes alkalmazása.
A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége Tüdőgyógyász Szakcsoportjának elnökségi, a Nemzetközi Gyermektüdőgyógyász Társaság alapító elnökségi tagja és a Gyermekpulmonológiai Szekció elnöke volt. 1948-tól tagja volt a Magyar Vöröskeresztnek.
A Farkasréti temetőben nyugszik (2/3-1-33/34).
Családja[szerkesztés]
Férje dr. Tímár István (1913–1991) jogász, államvédelmi tiszt volt, akihez 1937. július 20-án Budapesten ment nőül. 1938 decemberében kikeresztelkedtek a katolikus vallásra.[6]
Gyermekei:
- Tímár András (1940–) mérnök
- Tímár Anna (1944–) jogász, ügyvéd
- Tímár Krisztina (1944–) orvos
Művei[szerkesztés]
- BCG oltás és superinfectio (Népegészségügy, 1951)
- A BCG-zett gyermekek tuberkulózisa. Flesch Istvánnal. (Gyermekgyógyászat, 1951)
- A vírusbetegségek és a gümőkór kölcsönhatása a gyermekkorban. Polgár Györggyel, Telegdi Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1952. 48.)
- Újabb adatok a BCG-védoltott gyermekek tuberkulózisához. Flesch Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1953. 32.)
- Hővel elölt BCG-vakcinával végzett bőrpróba vizsgálatok. – A kerek és üvegárnyékokkal kapcsolatban elkövetett diagnosztikus tévedések a gyermekkorban. (Orvosi Hetilap, 1954)
- A BCG-kérdés mai állása. Flesch Istvánnal. – Regionális nyirokcsomó meszesedése BCG-oltás után. (Gyermekgyógyászat, 1954)
- Adatok a BCG-oltás preventív és terápiás hatásához. Flesch Istvánnal. (Gyermekgyógyászat, 1955)
- A gümőkór elleni védőoltásról. Flesch Istvánnal. (Egészségügyi ismeretterjesztő füzetek. Budapest, 1955)
- A kórelőzmény tanulságai elsődleges gümőkórban. Hoffmann Idával. (Gyermekgyógyászat, 1956)
- A középsőlebeny szindrómáról (Tuberkulózis, 1958)
- Primer tbc-s gyermekek poliomyelitis elleni védőoltása. Komlós Lászlóval, Vass Etelkával. (Orvosi Hetilap, 1958. 20.)
- Gyermekeink védelmében. A BCG-oltásról. Flesch Istvánnal. (Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának kiadványai. Budapest, 1960)
- A gyermekkori gümőkór (A tuberkulózis az általános orvosi gyakorlatban. Budapest, 1960)
- A fertőző források szerepe és a BCG-oltások jelentősége hat éven aluli gyermekek tbc-s megbetegedésében (Tuberkulózis, 1960)
- Primer tbc-s gyermekek perorális BCG-kezelése (Tuberkulózis, 1961)
- Adatok a primer gümőkór gyógyszeres kezeléséhez. Komlós Lászlóval, Vass Etelkával. (Gyermekgyógyászat, 1961)
- BCG- oltás és INH-prevenció (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1963)
- Megemlékezés Calmette születésének 100. évfordulójáról. – A BCG-oltást követő tájéki nyirokcsomó-reakciókról. Újabb adatok a nyirokcsomó meszesedésekhez. (Gyermekgyógyászat, 1963)
- A BCG-oltás védőértéke fertőzött környezetben élő gyermekeken (Tuberkulózis, 1964)
- Tudnivalók a gyermekkori gümőkórról és annak megelőzéséről. Görgényi-Göttche Oszkárral. (Budapest, 1964)
- A tuberkulin-allergia titrálása fertőzött és védoltott gyermekeken intracutan tuberkulinpróbákkal (Gyermekgyógyászat, 1966)
- Bewertung der Heilungsprozesses der Primärtuberkulose auf Grund der Befunde von 122 Kindern (Acta Paediatrica, 1967)
- Tüdő-actinomycosis gyógyult esete. Székely Edgárral. (Gyermekgyógyászat, 1967)
- Bronchológiai elváltozások asthma bronchiale gyanújával beküldött gyermekeken (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1967)
- Exogén és endogén tényezők szerepe testvérek primer gümőkóros fertőződésének létrejöttében, lefolyásában és gyógyulásában. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1967)
- Über die diagnostische Bedeutung der in der evolutiven Phase der Primärtuberkulose durchgeführten Bronchographie (Acta Paediatrica, 1969)
- A BCG-oltás védőértéke fertőző környezetben élő vakcinált és nem védoltott testvéreken (Orvosi Hetilap, 1969)
- A BCG-allergia ellenőrzésének szükségességéről (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1969)
- Thymus hypertrophia és thymus daganatok (Gyermekgyógyászat, 1969)
- Adatok a BCG védoltott gyermekek primer gümőkórjának differenciáldiagnosztikájához. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1970)
- A primer tbc-s betegségformák pathológiai változása (Orvosi Hetilap, 1971. 13.)
- Bronchopulmonalis organikus elváltozások szerepe koraszülöttek ismétlődő légúti betegségeiben. Székely Edgárral. (Gyermekgyógyászat, 1972)
- A regionális BCG-nyirokcsomó és a tartósított postvaccinatios allergia (Orvosi Hetilap, 1973. 13.)
- Ismétlődő tüdőgyulladások csecsemő- és kisdedkorban (Gyermekgyógyászat, 1975)
- Progresszív primer gümőkóros eseteink tanulságai (Orvosi Hetilap, 1975. 31.)
- Csecsemő- és kisdedkori ismétlődő pneumoniák diagnosztikája és therápiája. Monográfia. Székely Edgárral. (Budapest, 1976)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1971)[7]
- Kiváló Orvos (1975)
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Halász Stefánia, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/05865.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a tolnai polgári születési akv. 75/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ „Elhunyt Halász Stefánia”, Magyar Nemzet, 1978. január 22. (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 309/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 20.)
- ↑ Magyar Közlöny (1971. április 20.) 27. szám
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Névpont
