Turczel Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turczel Lajos
Született 1917. szeptember 2.
Ipolyszalka
Elhunyt 2007. szeptember 26. (90 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész

Turczel Lajos (Ipolyszalka, 1917. szeptember 2.Pozsony, 2007. szeptember 26.) irodalomtörténész, a csehszlovákiai magyar irodalom kutatója.

Élete[szerkesztés]

Az elemi iskolát Ipolyszalkán végezte, majd Ipolyságra járt polgári iskolába. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett 1938-ban. Hatodik-hetedikes gimnazista korában már klasszika-filológus akar lenni, épp ezért önerőből is latint tanul. Gimnazista korában fokozatosan háborús pszichózis alakult ki benne, már 1936-ban és 1937-ben meg volt győződve arról, hogy a háború ki fog törni. Épp ezért lemondott a kalsszika-filógus elképzelésekről, és beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi egyetemre, ahol 1942-ben doktorált. A második világháború kitörése is itt érte. A jogi pályához nem volt kedve, csak magára erőszakolta, védőügyvéd lesz. A sok szabadidejében levéltárakba, könyvtárakba járt.

A második világháború alatt katona, majd hadifogságba esett. A világháború után „jogfosztott” ember lett, Csehszlovákia törvényei alapján megvonták az állampolgárságot a magyar nemzetiségű lakosoktól és többségüket Csehországba, meg Magyarországra, kisebb részüket pedig Észak-Szlovákia területére telepítették. 1951-1959 között a komáromi gimnázium és óvónőképző igazgatója volt. Közben 1951 és 1954 között a Pozsonyi Pedagógia Főiskolán tanulmányokat folytatott magyar szakon. 1959-től nyugállományba vonulásáig, 1982-ig a Comenius Egyetem magyar tanszékén oktatott.

Amikor Pozsonyba került, először a kritikai munkát készített Sas Andor sugallatára, ezen idő alatt néhány antológia született tőle (főleg fiatal szlovákiai magyar költők és elbeszélők műveiből). Fokozatosan fordult a Felvidékhez köthető magyar írók bemutatásához, így Szenczi Molnár Albert, Czuczor Gergely, Kármán József, Kazinczy Ferenc munkásságával foglalkozott. Ezzel párhuzamosan a magyar irodalom több nagy alakjáról írt tanulmányt, mint Jókai Mórról, Mikszáth Kálmánról. Tudományos tevékenysége során a magyar tudományos és kulturális élettel foglalkozott. A hatvanas években a két világháború közti időszakot kezdte kutatni.

Szlovákiában szerzőtársa, szerkesztője a Magyar irodalmi hagyományok lexikonnak, Több, mint 20 állami kitüntetést kapott, többek között a Pro Probitate díjat. „Turczel Lajos a 20. század derekán megalázott, megroskadt, értelmiség nélkül maradt nemzetnek próbált segíteni. A lehetetlennel próbálkozott, és sikerült neki” – mondta Zólyomi Árpád, az MKP európai parlamenti képviselője, mikor munkásságát méltatta.

Szülőfalujában, Ipolyszalkán helyezték örök nyugalomra 2007. október 2-án. Síremlékét Nagy János készítette.[1]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • 1958 Írások mérlegen. Pozsony.
  • 1964 Írás és szolgálat. Pozsony.
  • 1965 A magyar irodalom története. (1772–1848). Pozsony.
  • 1967 Két kor mezsgyéjén. Pozsony.
  • 1968 A magyar irodalom története 1772-ig. (Jegyzet.) Pozsony.
  • 1977 Portrék és fejlődésképek. Pozsony.
  • 1980 Szlovenszkói vásár: csehszlovákiai elbeszélők, 1918–1938 (antológia) / Pozsony ; Budapest.
  • 1984 Szép Angéla háza: csehszlovákiai magyar regényírók: 1918–1945 (antológia). Budapest.
  • 1986 Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939-1945.
  • 1997 Arcképek és emlékezések. Pozsony.
  • Hiányzó fejezetek.
  • Visszatekintések a szlovákiai magyar kisebbségi lét első szakaszára. Lilium Aurum, 222 old.

Emlékezete[szerkesztés]

  • 2008-tól a SZMIT Turczel Lajos-díja (emlékplakett, díszoklevél, pénzjutalom)[2]
  • Tudományos és ismeretterjesztő irodalmi konferencia

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]