Tule vapiti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tule vapiti
Tule vapiti egy utahi réten
Tule vapiti egy utahi réten
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Szarvasformák (Cervinae)
Nemzetség: Cervini
Nem: Cervus
Faj: C. canadensis
(Erxleben, 1777)[1]
Tudományos név
Cervus canadensis nannodes
(Merriam, 1905)
Szinonimák
  • Cervus elaphus nannodes Merriam, 1905
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tule vapiti témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tule vapiti témájú kategóriát.

Tule vapiti bikák

A Tule vapiti (Cervus canadensis nannodes) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó vapiti (Cervus canadensis) egyik észak-amerikai alfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tule vapiti Kalifornia területén fordul elő. Korábban nagy csordái éltek Kalifornia nyílt füves pusztáin és erdeiben, de a vadászat miatt majdnem kihalt. 1895-ben már csak 28 Tule vapiti maradt.[2] Már nem élne egyetlen egyede sem, ha Henry Miller kaliforniai szarvasmarhatenyésztő nem tart meg egy kisebb csordát birtokán. Az 1970-es évektől az állatok száma nőni kezdett.[3] Ma már több, mint 4000 Tule-vapiti él.[2] Tule vapitival lehet találkozni Carrizo Plainnél, Point Reyesnél és Owens Valley egyes részein, Lone Pinetól Bishopig.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-amerikai vapiti alfajok közül ez a legkisebb termetű alfaj; a felnőtt bikák általában 203-249 kilogrammosak, míg a suták csak 169-192 kilogrammosak. A borjak hasonlóan sok más szarvasfaj borjához fehéren pettyezett barna bundával születnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Erxleben, J.C.P. (1777) Anfangsgründe der Naturlehre and Systema regni animalis.
  2. ^ a b Kanewske, Rachel: The Biogeography of the Tule Elk. San Francisco State University
  3. Brick, Michael: Bow Hunters’ Quest: Stalking an Elk and a Record. New York Times

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Return of the Tule Elk-Verna R. Johnston-Pacific Discovery, Vol. 31, Number 1, pages 14–25, Jan-Feb, 1978 California Academy of Sciences, San Francisco
  • The Tule Elk Preservation Act of 1976-Public Law 94-389
  • Tule Elk Management Plan and Environmental Assessment, Oct. 1997
  • History of the California Tule Elk, Gerhard Bakker, Los Angeles City College, 1961
  • Tule Elk in California, History, Current Status, and Management Recommendations, Gene Scott Fowler, UC Berkeley, July 1985
  • Acclimation of Reintroduced Tule Elk in the Diablo Range, California, Julie A.Phillips, Thesis, San Jose State University, May 1985

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]