Ugrás a tartalomhoz

Torosz edesszai úr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torosz
Torosz edesszai úr halála (13. századi miniatúra)
Torosz edesszai úr halála (13. századi miniatúra)
Edessza uralkodója
Uralkodási ideje
1094 – 1098
Elődjetörök uralom
UtódjaI. Balduin edesszai gróf
Életrajzi adatok
Született11. század első fele
Elhunyt1098. március 9.
Edessza
Sablon • Wikidata • Segítség

Torosz edesszai úr (örményül: Թորոս; ? – Edessza, 1098. március 9.) örmény előkelő, bizánci tisztségviselő, 1094–1098 között Edessza uralkodója.

A törököket váltotta a település élén, de hatalmát nem sikerült teljesen konszolidálnia, és a törökök is állandó fenyegetést jelentettek Edesszára. Ezért 1098-ban segítségül hívta a városba az első keresztes hadjárattal érkező Boulogne-i Balduint és seregét. A frankok érkezését követően az edesszai polgárok összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták.

Élete

[szerkesztés]

Az örmény származású Torosz a bizánci udvar egyik legmagasabb rangú, „kuropalatész”[1] (görögül: κουροπαλάτης) és „dux” (görögül: δούξ) titulusú tisztviselője volt;[2] valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy nem az önálló örmény egyház tagja volt, hanem a bizánci államvallást, a görögkeleti kereszténységet gyakorolta.[3][4] Családjáról keveset tudni, bár Steven Runciman történész többször is megemlíti, hogy Torosz edesszai úr feleségül vette a szintén ortodox keresztény örmény Gábor melitenei úr egyik leányát.[5]

1094-ben az örmény nemes visszafoglalta a korábban egy török törzsfő kezén lévő Edessza városát.[6] Edesszai Máté tudomása szerint Edessza ura I. Maliksáh szeldzsuk szultán testvére, Tutus volt, ő nevezte ki kormányzónak Toroszt a városba. Tutus 1095-ös halála után Torosz megmaradt a település kormányzójának,[7] illetve a szeldzsuk szultán hűbéresének;[6] de hamarosan megkísérelte Edesszát saját uradalmának nyilvánítani. Ebben a fellegvárba beszállásolt török és örmény katonák voltak segítségére, a település nemessége ugyanis tiltakozott Torosz önkényuralma ellen.

Edesszai úrként visszaverte az ortokida–aleppói szövetség támadását 1095-ben, és a kilikiai örmény állam széthullása után is képes volt független maradni.[7] A török helyőrséget kikergette a városból, amelyet így teljes mértékben az ellenőrzése alá vonhatott.[1] Aacheni Albert korabeli krónikája szerint Torosz nagyúr a kormányzásban egy tizenkét fős tanácsra támaszkodott.[8] A bizánci császár bizonyos fokig elismerte uralmának törvényes mivoltát – néhány töredékes felirat arra enged következtetni, hogy Torosz nagyúr a bizánci uralkodó nevében gyakorolta a hatalmat[9] –; a környező török uralkodókat pedig az edesszai nagyúr ügyes politikával játszotta ki egymás ellen. A danismend törökökkel szemben segítségül hívta Alphilag törzsfőt, akit később megöletett;[3] és rövid időre egy al-Farádzs nevű szeldzsuk herceggel is szövetségre lépett.[10]

A folyamatos török támadásoknak azonban sem gazdagságával, sem ravasz külpolitikájával nem tudott huzamosabb ideig ellenállni, ezenfelül erőszakos kormányzási módszerei miatt alattvalói rendszeresen fellázadtak ellene. Az örmény és a muszlim lakosságra egyaránt kivetett magas adók, valamint a nagyúr ortodox vallása – szemben a monofizita örményekkel – tovább fokozták népszerűtlenségét.[11][12] Emiatt 1098-ban az edesszai nagyúr az első keresztes hadjáratban részt vevő keresztes lovagokhoz folyamodott segítségért. Követek útján a városba hívatta az örményekkel már korábban is rokonszenvező Boulogne-i Balduin frank nemest, Bouillon Gottfried egyik fivérét. Az edesszai uralkodó küldöttjei és a keresztesek 1098. január 1-jén találkoztak Turbesszel várában.[11] Boulogne-i Balduin csak úgy volt hajlandó elfogadni Torosz meghívását, ha a korosodó uralkodó fiává fogadja és örökösének teszi meg. Az edesszai uralkodó eredeti szándékai szerint mindössze zsoldosként fogadta volna fel a kereszteseket;[13] de minthogy nem volt gyermeke és így örököse sem, engedett a frank lovagnak. 1098. február 6-án érkezett meg a keresztes csapat a városba, ahol a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta őket. Torosz nagyúr törvényes fiává fogadta Boulogne-i Balduint az örmény hagyományoknak megfelelően: a frank lovag derékig meztelenre vetkőzött, az örökbefogadó apa egy két emberre szabott inget vett magára, amit ráhúzott a lovagra is, és meztelen mellkasukat egymáshoz dörgölték.[14] E szertartással Boulogne-i Balduin hivatalosan is az edesszai uralkodó törvényes fiává lett; a nagyúr felesége is elismerte őt gyermekének.[15]

Torosz nagyúr reményeivel ellentétben a frankok érkezése nem segített helyzetén: a nagyúr csakhamar féltékeny lett Boulogne-i Balduin népszerűségére a lakosság körében, és a hatalmat sem szívesen osztotta meg fogadott fiával.[10]

Röviddel Boulogne-i Balduin megjelenése után a városlakók a vének tanácsának és a tanácsba meghívott örmény fejedelem, Konstantin gargari úrnak a vezetésével összeesküvést szőttek Torosz nagyúr ellen. Nem tisztázott, hogy fogadott fiának volt-e tudomása a készülődő eseményekről, és ha igen, mekkora szerephez jutott bennük: Foucher de Chartres csupán említést tesz a Torosz elleni összeesküvésről, de nem részletezi azt; Aacheni Albert szavai alapján úgy tűnik, a kereszteseket nem vonták be a Torosz elleni szervezkedésbe, sőt, Boulogne-i Balduin vonakodott letaszítani a trónról fogadott apját; és úgyszintén egyedül az edesszai polgároknak tulajdonítja uruk trónfosztását és megölését Vazul edesszai püspök (1143–1169).[16] Edesszai Máté szerint Boulogne-i Balduin aktív részese volt a zendülésnek;[17] ám nem zárható ki, hogy az örmény krónikás vádja a frankokkal szembeni ellenszenvének megnyilvánulása.[16] 1098. március 7-én hirtelen megmozdulásként az uralkodó hivatalnokait elfogatták, majd az összeesküvők a hercegi palota alá vonultak. A katonaság nem állt ki Torosz nagyúr mellett, fogadott gyermeke pedig a megadást tanácsolta neki. Az uralkodó erre azzal a kikötéssel volt hajlandó, hogy szabadon távozhat feleségével Melitene városába az ottani örmény fejedelem udvarába. Annak ellenére, hogy Boulogne-i Balduin kezességet vállalt mostohaapja életéért, a városlakók mégsem hagyták őt elmenni. Mikor a nagyúr ráébredt, hogy tulajdon palotájában tartják fogva, március 9-én az egyik ablakon át próbált megszökni. A város lakosságából összeverődött tömeg azonban elkapta és meglincselte.[3] Levágott fejét lándzsára tűzve hordozták körbe a városban.[18] Vazul edesszai püspök elbeszélésében a nagyúr átadta kincseit a felbőszült polgároknak a szabad elvonulásért cserébe, de a lakosok megkötözték őt, és hiányos öltözetben, egy kötélen leeresztették a városfal mentén – a szöveg sérülése miatt ez a változat nem tárja fel Torosz halálának közvetlen körülményeit.[19]

Edessza koronája a nagyúr fogadott fiára szállt, aki felvette az edesszai grófi címet, létrehozva ezzel az első keresztes államot.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Runciman 1999  160. oldal
  2. ↑ Morris, Rosemary: T‘oros of Edessa (d. 1098). In The Crusades: An Encyclopedia. Szerk. Alan V. Murray. Kalifornia, Santa Barbara: ABC-CLIO, Inc. 2006. 1185–1186. o. ISBN 1-57607-862-0  
  3. ↑ a b c Runciman 1999  165. oldal
  4. ↑ Aacheni 2007  168–69. oldal, 46. lábjegyzet
  5. ↑ Runciman 1999  164. és 247. oldal
  6. ↑ a b Runciman 1999  70. oldal
  7. ↑ a b Morton, Nicholas: The Crusader States and their Neighbours: A Military History, 1099–1187. Oxford: Oxford University Press. 2020. 83. o. ISBN 9780198824541  
  8. ↑ Aacheni 2007  169. oldal; Keightley 1859 74. oldal
  9. ↑ MacEvitt 2010  67–68. oldal
  10. ↑ a b MacEvitt 2010  67. oldal
  11. ↑ a b Pörtner 1985  236. oldal
  12. ↑ First Crusade, 1096–1099. In Mayer, Hans Eberhard: The Crusades. Ford. John Gillingham. Bungay, Suffolk: Oxford University Press. 1972. 53. o. ISBN 0198730160  
  13. ↑ MacEvitt 2010  66. oldal
  14. ↑ Aacheni 2007  171. oldal és 170. oldal, 47. lábjegyzet. Az örökbefogadás rítusáról Nogent-i Guibert, Aacheni Albert és az ő nyomán Türoszi Vilmos számol be; ellenben nem ejt róla szót a szemtanú Foucher de Chartres, sem pedig az örmény Edesszai Máté. Ezzel kapcsolatban lásd még Beaumont 1928  108. oldal
  15. ↑ Runciman 1999  164. oldal
  16. ↑ a b Beaumont 1928  110–12. oldal
  17. ↑ MacEvitt 2010  68. oldal; Aacheni Albert  173. oldal, 51. lábjegyzet és 175. oldal
  18. ↑ Aacheni 2007  177. oldal
  19. ↑ Beaumont 1928  111. oldal

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Aacheni 2007: Aacheni Albert: Historia Ierosolimitana: History of the Journey to Jerusalem. Ford. és szerk. Susan B. Edgington. Oxford: Clarendon Press. 2007. = Oxford Medieval Texts, ISBN 9780199204861  
  • ↑ Beaumont 1928: Beaumont, André Alden, Jr: Albert of Aachen and the County of Edessa. In The Crusades, and Other Historical Essays: Presented to Dana C. Munro by His Former Students. Szerk. Louis J. Paetow. New York: Crofts. 1928. 101–138. o.  
  • ↑ Keightley 1859: Keightley, Thomas: The crusaders, or, Scenes, events, and characters from the times of the crusades. 5. kiadás. London: J.W. Parker. 1859.  
  • ↑ MacEvitt 2010: MacEvitt, Christopher: The Crusades and the Christian World of the East: Rough Tolerance. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. 2010. = The Middle Ages Series, ISBN 978-0-8122-4050-4  
  • ↑ Pörtner 1985: Pörtner, Rudolf: A Szent Sír hadművelet: A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187). Ford. Mészáros Klára. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985. ISBN 9630734885  
  • ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X  

További információk

[szerkesztés]
Előző uralkodó:
török uralom 		Következő uralkodó:
I. Balduin edesszai gróf

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Torosz_edesszai_úr&oldid=26384165”