Hajnalmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tichodromadidae szócikkből átirányítva)
Hajnalmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Certhioidea
Család: Tichodromadidae
lliger, 1811
Nem: Tichodroma
lliger, 1811
Faj: T. muraria
Tudományos név
Tichodroma muraria
Linnaeus, 1766
Elterjedés
A hajnalmadár elterjedési területe   egész éves   telelőhely Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019.
A hajnalmadár elterjedési területe
  egész éves
  telelőhely

Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019.

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hajnalmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalmadár témájú médiaállományokat és Hajnalmadár témájú kategóriát.

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Tichodromadidae családjába tartozó Tichodroma nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Certhia nembe Certhia muraria néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Tichodroma muraria muraria (Linnaeus, 1766)
  • Tichodroma muraria nepalensis Bonaparte, 1850[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Európa magas sziklás hegységeiben, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban a Himaláján, Kína nyugati részén és Mongóliában fészkel.

Természetes élőhelyei a sziklás környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

A Kárpát-medencében[szerkesztés]

Magyarországon októbertől áprilisig rendszeres vendég, többnyire egyesével.[5] A legtöbbször a Bükk-hegységben észlelték. Sík vidékeken a legtöbbször kőbányákban, természetes sziklafalakon, várromokon és nagyobb épületeken, templomokon látni, így rendszeresen látogatja a Pannonhalmi Bencés Főapátságot és az esztergomi bazilikát.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 16–18 centiméter, szárnyának fesztávolsága 27–32 centiméter, testtömege pedig 15–20 gramm.[5]

Nevét azért kapta, mert válltollai, szárnyfedői és az elsőrendű evezőtollai nagyrészt hajnalpír színűek. Begye és torka a költés idején fekete, télen fehér. Nép nevei — sziklamászó, sziklakúszó — arra utalnak, hogy erős, kapaszkodásra való lábát mesterien használja a meredek sziklafalakon. Csőre hegyes, vékony, lefelé ível.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyvidéki madár; rendesen a tengerszint felett legalább ezer méterrel költ. A Himalájában 3600-5100 méterig felhatol, majd ősszel lejjebb költözik. Rovarokkal, csigákkal, pókokkal táplálkozik.[5]

Magyarországon telelve a sziklarepedésekből szedegeti ki az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepkéket, ászkákat, amelyek ezekben az apó zugokban keresnek téli menedéket.

Szaporodása[szerkesztés]

Tichodroma muraria

Évente egyszer költ. Fészkét fűszálakból, juhgyapjúból, vékony gyökerekből és mohából rakja függőleges sziklafalak repedéseibe, kőfalak üregeibe — olyan helyekre, ahol azt még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem éri el. Ezt a laza szerkezetű fészket szőrrel, tollakkal és finom mohaszálakkal béleli. Egy fészekalja 4-5 fehér alapon rőten pettyezett tojás; ezeken 18-19 napig kotlik. A fiókák 21-23 nap után röpülnek ki.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldala. (Hozzáférés: 2018. február 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]