Themistokles von Eckenbrecher
| Themistokles von Eckenbrecher | |
 | |
| Született | 1842. november 17. Athén |
| Meghalt | 1921. december 4. (79 évesen) Goslar |
| Sírhely | Goslar, Régi temető |
| Nemzetisége | német |
| Stílusa | késő romantika, historizmus |
| Mestere(i) | Carl Gustav Wegener Oswald Achenbach |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Themistokles von Eckenbrecher témájú médiaállományokat. | |
Karl Paul Themistokles von Eckenbrecher (Athén, 1842. november 17. – Goslar, 1921. december 4.) német tájkép- és tengeritájkép-festő, a késő romantika és a historizmus alkotója.
Élete[szerkesztés]
Családja és fiatalkora[szerkesztés]
Apja porosz katonatiszti családból származott, de filozófiát, majd orvostudományt tanult, és hosszabb időt töltött keleti országokban. Anyja olasz volt, egy köztiszteletben álló trieszti kereskedő lánya. A szülők sokat utaztak; Themistokles von Eckenbrecher Athénban született, ahol 1842-ben éltek. Apja széles érdeklődési körébe főleg a keleti és az ókori kultúrák, a görög történelem és művészet tartoztak; barátja volt Heinrich Schliemann, akit fontos információkkal látott el Trója romjainak keresése közben. 1843-ban a család átmenetileg visszatért Berlinbe, ahol az ifjú Themistokles az angol-amerikai iskolába járt; később, mikor elkísérte apját utazásaira, magántanárok oktatták. Ebben az időben kezdték megihletni a vitorláshajók, amelyek későbbi műveiben visszatérő motívumot jelentettek. 1850 és 1857 közt a család Konstantinápolyban élt, majd Potsdamba költöztek, ahol 1861-ig éltek. Eckenbrecher 1875-ben feleségül vette egy mecklenburgi földbirtokos lányát, Johanna (Jane) Stevert.
Festőként[szerkesztés]
Szülei támogatták Eckenbrechert abban a törekvésében, hogy tájkép- és tengeritájkép-festészettel foglalkozzon. Apja ebben az időben Potsdamban praktizált, 1859-60-ban az ottani udvari festőhöz, Carl Gustav Wegenerhez küldte fiát tanítványnak. 1861 és 1867 között a család Düsseldorfban élt, ahol Eckenbrecher 1861 és 1863 közt Oswald Achenbach magántanítványa volt; hamar egyik kedvenc tanítványává lépett elő. Achenbach hatását mutatják festményeinek élénk színei, fényhatásai, kompozíciójának élénksége, bár mellékalakjai alulmaradnak mestere alkotásaihoz képest. Düsseldorfban a Malkasten művészegyesület tagja volt.[1] Beutazta egész Európát – mindenekelőtt Norvégiát – és a Közel-Keletet, és új motívumokkal tért vissza. 1881 telén Egyiptomba utazott, ezután készítette el kollégájával, Wilhelm Simmlerrel 1882-ben 118×15 méteres, A mekkai karaván bevonulása Kairóba című panorámaképét Hamburg városa számára.[2] 1892-ben bejárta többek között Afrikát és a Fülöp-szigeteket. 1889-ben Berlinben telepedett le, ahol szoros kapcsolatot tartott fenn Jane von Arnimmal (született von Walsleben). 1919-ben, két évvel halála előtt Goslarba költözött, az itteni régi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Eckenbrecher a latin és a görög mellett kilenc nyelven beszélt. Festményei mellett képeslapokat is készített.
Utódai[szerkesztés]
Fia, Gustav Heinrich Themistokles von Eckenbrecher (1876–1935) élete jelentős részét töltötte el katonatisztként és gazdálkodóként az akkor német gyarmat Délnyugat-Afrikában (a mai Namíbiában), Okombahe településen.[3] Felesége, Margarethe von Eckenbrecher, született Hopfer (1875–1955) könyvet írt itteni életükről.[4]
Utazásai[szerkesztés]
Eckenbrecher számos festményét datálta, ebből azonban nem feltétlenül lehet következtetni utazásai időpontjára, mert több képét később, a stúdiójában festette meg vagy festette újra. A következő lista egy kísérlet utazásai nagyjábóli idejének a rekonstruálására:
- 1862 Svájc, Berni felföld
- 1865 Svájc, Berni felföld
- 1871 Konstantinápoly
- 1872 Anglia, Skócia, Izland
- 1873 Románia, Közel-Kelet, Görögország, Olaszország
- 1874 Orosz sarkvidék
- 1875 Törökország, Görögország, Olaszország
- 1876 Svájc
- 1880 Anglia, Franciaország, Dánia, Skócia, Svájc, Norvégia
- 1881 Egyiptom, Kairó (?)
- 1882 Norvégia (többször)
- 1884 Anglia
- 1890 Podólia
- 1892 Afrika (többek közt a mai Tanzánia, Ruanda és Burundi)
- 1898 (?) Tenerife
- 1894 Lofoten
- 1905 Szicília, Spitzbergák
- 1907 Románia, Konstantinápoly, Görögország, Olaszország
- 1910 Portugália, Tenerife
Kiállításai[szerkesztés]
Eckenbrecher 1870-től állította ki képeit Berlinben, Düsseldorfban, Münchenben és számos más városban. Egyik festménye, a Tér a konstantinápolyi „Yeni Dzsámi” mecset előtt az 1873-as bécsi világkiállításon is szerepelt (No. 366). 1879-ben első díjat nyert a sydney-i világkiállításon.
Eckenbrecher 100. születésnapja alkalmából Goslar 1942-ben emlékkiállítást rendezett a művész 135 alkotásából.
Napjainkban ritkán állítják ki műveit, bár a műkincspiacon igen népszerűek, különösen a keleti témájú festményei. Kisebb alkotásainak egy gyűjteménye látható Bremerhavenben, a Német Hajózási Múzeumban.
Művei[szerkesztés]
- Illustrationen zu Hinter den Coulissen. Lustspiel. Fünfundzwanzigjähriges Jubiläum des Künstler-Unterstützungs-Vereins zu Düsseldorf. Düsseldorf 1869 (Digitalisierte Ausgabe)
Irodalom[szerkesztés]
- Friedrich von Boetticher: Malerwerke des Neunzehnten Jahrhunderts. Band 1, 1, Dresden 1891, S. 252–253 (Digitalisat).
- Siegfried Gehrecke: Themistokles von Eckenbrecher (= Goslarer Künstler und Kunsthandwerker 4). Museumsverein Goslar, Goslar 1985.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Oldala a malkasten.org-on, Archiválva 2018. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben elérés: 2014. szeptember 13.
- ↑ Karin Rhein: Deutsche Orientmalerei in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Tenea, Berlin 2005, ISBN 3-86504-035-7, S. 98.
- ↑ Themistokles von Eckenbrecher bei Namibiana.de.
- ↑ Margarethe von Eckenbrecher: Was Afrika mir gab und nahm. Erlebnisse einer deutschen Ansiedlerfrau in Südwestafrika Mittler, Berlin 1907. Nachdruck Salzwasser Verlag, Paderborn 2012, ISBN 978-3-8460-0597-2; Margarethe von Eckenbrecher bei Namibiana.de.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Themistokles von Eckenbrecher című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
