Természetvédelem Romániában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Története[szerkesztés]

UNESCO világörökségi listája: • A Duna-delta (természeti/1991) • Erdély erődtemplomos falvai (kulturális/1993) • A Horezu-kolostor (kulturális/1993) • Észak-Moldávia templomai (kulturális/1993) • Dáciai erődítmények az Orastie-hegyekben (kulturális/1999) • Segesvár (Sighisoara) történelmi központja (kulturális/1999) • Máramaros (Maramures) fatemplomai (kulturális/1999)

Természetvédelem 1918 előtt[szerkesztés]

Regát[szerkesztés]

A mai romániai védett területek előfutárai a Regátban azok a XV-XVII. századi havasalföldi és moldvai tilalmas erdők voltak, amelyekben csak a terület tulajdonosának engedélyével volt szabad fát vágni, vadászni, halászni, legeltetni, kaszálni vagy gyümölcsöket gyűjteni. A tilalmas erdők a főurak és papok birtokában voltak, a tilalom pedig elsősorban nem a természetet, hanem a tulajdont volt hivatott védeni.

A sólymok a tilalmas erdők határain kívül is védelem alatt álltak, hogy főúri vadászatok során hasznosíthassák őket.[1]

A 18. század végére olyan méreteket öltött a faanyag-kitermelés, hogy szükségessé vált az erdőhasználat országos szintű jogi szabályozása. Rendeletekkel próbálták megfékezni az erdőirtást. Havasalföldön megalakították az erdészeti szolgálatot.[1]

Az 1859-ben megalakult Román Királyságban törvényekkel szabályozták az erdei haszonvételeket, a vadászatot és a halászatot. Megtiltották a vadászatot a „zárt parkokban”, a halak mérgezését, az erdők és kaszálók felégetését, a siketfajd-tyúkok vadászatát, az éjszakai és a nem-tűzfegyverekkel történő vadászatot. Bevezették a vadászati tilalmi időt, erdőket nyilvánítottak véderdőkké. Az erdészeti szolgálatot kiépítették az egész országban.[1]

Erdély[szerkesztés]

Természetvédelem 1918 és 1944 között[szerkesztés]

Az első világháború után Erdélyben bontakozott ki leginkább a természetvédelmi mozgalom. A mozgalom élén Alexandru Borza, a kolozsvári egyetem botanikaprofesszora, és Emil Racoviță, a világ első Barlangkutatási Intézetének alapítója állt.

Munkájuk nyomán 1930-ban megjelent Románia első természetvédelmi törvénye. Megalakult a Természeti Ritkaságok Bizottsága kormányszervezet (Comisia Monumentelor Naturii).

Területeket és fajokat nyilvánítottak védetté. 1935-ben létrehozták Románia első nemzeti parkját a Retyezát-hegységben. 1938-ban védetté nyilvánították a Duna-deltát.

Természetvédelem 1944 és 1989 között[szerkesztés]

A népköztársaság megalakulása visszavetette az igéretesen indult óromániai természetvédelmi mozgalmat. Borzat és Racoviță-t politikai nézeteik miatt eltávolították a tudományos életből.

1950-ben került ismét előtérbe a természet védelme: törvényerejű rendelettel köztulajdonná nyilvánították a természeti ritkaságokat, védelmüket nemzeti érdeknek nyilvánították. Újra létrehozták a Természeti Ritkaságok Védelmi Bizottságát (Comisia Pentru Ocrotirea Monumentelor Naturii). Az akadémiai bizottság munkáját helyi szinten természetvédelmi tanácsadó bizottságok (Consiliu de îndrumare pentru ocrotirea naturii) segítették.

1986-ban létrehozták az Országos Környezetvédelmi Tanács kormányszervezetet (Consiliul Național al Protecției Mediului).

A védelmi intézkedések csupán a területek védetté nyilvánításáig terjedtek; kezelésükre már nem fektettek hangsúlyt. A természetvédelmi intézkedésekkel párhuzamosan kormányhatározat alapján irtották a farkasokat és a ragadozó madarakat, havasi legelőket alakítottak ki a borókások és törpefenyvesek helyén, fenyőültetvényekre cseréltek le számos lombhullató erdőt, értékes természeti területeket értéktelenítettek el lecsapolási vagy mederszabályozási munkálatokkal.

Természetvédelem 1989 után[szerkesztés]

1989 után látványos előrelépések történtek a természetvédelemben. Megalakult a Vizek, Erdők és Környezet Minisztériuma (Ministerul Apelor, Pădurilor și Mediului Înconjurător).

Jean Jacques Cousteau segítségével létrehozták a Duna-delta Bioszféra-rezervátumot.

Románia csatlakozott a nemzetközi természetvédelmi egyezményekhez. Jogszabályok születtek a természet védelmében.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében korábban soha nem látott mértékben megnövelték a védett természeti területek számát és összkiterjedését. Számos nemzeti és natúrparkot létesítettek. Kijelölték a Natura 2000 európai ökológiai hálózat romániai területeit.

A Környezeti Minisztérium (Ministerul Mediului) átadta a védett természeti területek ügykezelését jogi illetve természetes személyeknek, mivel nem rendelkezett megfelelő intézményi háttérrel.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Radu Stancu - Gh. Deaconu - A. Richițeanu - Saltița Stancu (1977): Aspecte ale dezvoltării legislației de ocrotire a naturii în România In: Ocrot. nat. med. înconj., t. 21, nr. 2, p. 95-102, București
  2. N. Sălăgeanu - Val. Pușcariu (1970): Din istoricul ocrotirii naturii în România In: Ocrot. nat., t. 14, nr. 2, p. 133-147, București