Teplafő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Koordináták: é. sz. 48° 29′ 55″, k. h. 18° 55′ 10″Teplafő (1890-ig Tepla, szlovákul: Teplá) Teplafőszékely településrésze, 1964-ig önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Selmecbányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Selmecbányától 5 km-re északra fekszik. Egybeépült Saskőszékellyel, az egyesített község központi részét alkotja. Egyike Teplafőszékely két kataszteri területének, területe 11,9969 km².[1]

Története[szerkesztés]

1388-ban „Theplafew" alakban említik először. Ekkor a garamszentbenedeki bencés apátság birtoka, később a saskői váruradalom része, majd a 17. század végén a bányakamara tulajdona. 1536-ban 14 portája adózott. 1601-ben Saskőszékellyel együtt kocsmája és 41 háza volt. 1715-ben malma és 13 háztartása létezett. A 18. században sörfőzdéje üzemelt. 1828-ban 39 házában 265 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak; később azon kívül már a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban és a környék ipari üzemeiben is dolgoztak.

Vályi András szerint „TEPLA. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Selmetzhez 1/2 mértföldnyire; határja hegyes."[2]

Fényes Elek szerint „Tepla, tót falu, Bars vmegyében, Selmecz és Szkleno közt: 265 kath. lak. Kath. paroch. templom. F. u. a kamara."[3]

Bars vármegye monográfiája szerint: „Lenge, a selmeczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 373 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Tepla volt a neve, melyet az alatta folyó hasonnevű pataktól kölcsönzött. A saskői uradalomhoz tartozott és így később a m. kir. kincstár tulajdonába ment át, melynek itt most is nagyobb erdőbirtoka van. Kath. temploma 1717-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Bélabánya."[4]

1910-ben 416, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

1964-ben Saskőszékellyel egyesítették Podhorie néven.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária látogatása tiszteletére szentelt, római katolikus temploma késő gótikus stílusban épült, 1718-ban barokk stílusban építették át. A templom előtt álló önálló harangláb a templommal egy időben épült.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 197.