Telegdi Magda
| Telegdi Magda | |
| Élete | |
| Született | 1937. június 5. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2014. március 29. (76 évesen) Stockholm |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Házastársa | Veress Zoltán |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Irodalmi díjai | Magyar Érdemrend Tisztikeresztje 2012 |
Telegdi Magda (használta a Veress Magda és Veress Zoltánné névváltozatokat is; Kolozsvár, 1937. június 5. – Stockholm, 2014. március 29.)[1] erdélyi magyar elbeszélő, műfordító, Veress Zoltán felesége.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte (1948–55), de közben politikai elítéltként két évet töltött börtönben (1952–1954), annak a rendszerellenes diákszervezkedésnek a tagjaként, amelynek elsőrendű vádlottja Palocsay Zsigmond volt. Szabadulása után érettségizett, majd tisztviselő volt egy, a Könnyűipari Minisztérium alárendeltségébe tartozó kolozsvári vállalatnál (Baza MIU), gépírónő a Korunknál (1962–69), tisztviselő az Utunknál (1984–85). 1985-ben férjével és két unokájával Svédországba távozott; Stockholmban telepedtek le, ahol a Városi Könyvtárban dolgozott 1987–2002 között; közben itt szerzett könyvtárosi szakképesítést, és innen ment nyugdíjba.
2023. június 23-án férjével együtt a kolozsvári Házsongárdi temetőben temették újra.[2]
Munkássága[szerkesztés]
Első novellája 1961-ben jelent meg az Igaz Szóban; riportokat, jegyzeteket, novellákat közölt az Utunkban, Előrében, Dolgozó Nőben. Ezek az írásai, különösen Útvesztő c. regénye, újdonságot jelentettek az 1960-as évek vége erdélyi magyar prózájában a bennük megelevenített nőalakok révén. Svédországban egyik alapítója a stockholmi Erdélyi Könyv Egyletnek; szerkesztője és felelős kiadója 1991–2002 között megjelent Erdély kövei és a 2003-ban indult Határtalan hazában c. sorozatainak.
Művei[szerkesztés]
- Nyugtalan színek (novellák, Marosi Péter előszavával. Bukarest, 1966. Forrás)
- Útvesztő (regény, Bukarest, 1969)
- Gombáskönyv (Veress Magda néven, Bukarest, 1982)
Műfordításai[szerkesztés]
- Ecaterina Oproiu: 3 x 8 meg a végtelen (Bukarest, 1977)
- Ion Agârbiceanu: Dura lex (Veress Zoltánnal, Kolozsvár, 1979)
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk[szerkesztés]
- Kántor Lajos: Telegdi Magda: Nyugtalan színek. Utunk, 1966/49
- Kántor Lajos: Előítéletek és esztétikum. Igaz Szó, 1967/5.
- Láng Gusztáv: Nyugtalan színek – nyugtalan lelkek. Utunk, 1967/4.
- Izsák József: Hol az útvesztő? Igaz Szó, 1970/7.
- Pápai Judit: Telegdi Magda: Útvesztő. Utunk, 1970/3.
- Marosi Péter: Gátlásokról nem elég gátlástalanul. Utunk, 1970/14.
- Fodor Sándor: Veress Magda Gombáskönyve. Utunk, 1983/1
- Fodor Sándor: Telegdi Magda születésnapjára. Helikon, 1997/11.
- Nincs más választás. Telegdi Magdával és Veress Zoltánnal beszélget Tófalvi Zoltán. Helikon, 1999/3.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2061. o. ISBN 963-05-6807-1
.svg){kind=small}