Taupói-tó
| Taupói-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Új-Zéland |
| Hely | Északi-sziget |
| Vízgyűjtő terület | 3487 km2 |
| Típus | kráter-tó |
| Elsődleges források |
|
| Elsődleges lefolyások | Waikato |
| Hosszúság | 46 km |
| Szélesség | 33 km |
| Felszíni terület | 616 km2 |
| Legnagyobb mélység | 186 m |
| Víztérfogat | 59 km3 |
| Part hossza | 193 km |
| Tszf. magasság | 356 m |
| Elhelyezkedése | |
 Taupói-tó
Pozíció Új-Zéland térképén
| |
 d. sz. 38° 49′, k. h. 175° 55′Koordináták: d. sz. 38° 49′, k. h. 175° 55′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Taupói-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Taupói-tó 616 km²-es felületével Új-Zéland legnagyobb tava, az Északi-sziget közepén terül el. A Taupo tűzhányó kalderájában keletkezett, annak mintegy 26 ezer évvel ezelőtti szupervulkáni kitörése nyomán. A Waitahanui, Tongariro, és Tauranga Taupo folyók táplálják, fölös vizét a Waikato, Új-Zéland leghosszabb folyója vezeti le.
A tó partján üdülőváros található, fontos turisztikai központ, évente több millió látogatóval. A tóból nagy mennyiségben halásszák a betelepített sebes pisztrángot és szivárványos pisztrángot.
Keletkezése[szerkesztés]
A tó a Taupo nevű, körülbelül 26 500 évvel ezelőtt felrobbant szupervulkán (az esemény neve Oruanui kitörés) kalderájában alakult ki. Ez volt a legnagyobb vulkánkitörés a Földön a Toba-vulkán 75 000 évvel ezelőtti kitörése óta. A Taupo azóta 28 alkalommal tört ki.[1] A legutóbbi nagy kitörésére, a Hatepe-kitörésre i. sz. 180 körül került sor, ennek is globális hatásai voltak. A tó felszíne alatt, valamint a környékén továbbra is működnek vulkáni eredetű hőforrások.[2][3]
Élővilága[szerkesztés]
A tó környékén bükkfafélék és kőtiszafafélék alkotnak erdőt, amelynek aljnövényzetében főleg páfrányok élnek, mint a Blechnum filiforme, Asplenium flaccidum, Doodia media, Hymenophyllum demissum, Microsorum pustulatum és a Microsorum scandens. Néhány más jellegzetes társult növény az Olearia ranii és a Alseuosmia quercifolia.[4]
A hazai állatvilág képviselői a Paranephrops planifrons, egy endemikus folyami rákféle, és a kokopu, a Galaxias családhoz tartozó ugyancsak endemikus apró halfajta. A tóban jelentős állománya él a sebes pisztrángnak (Salmo trutta) és a szivárványos pisztrángnak (Oncorhynchus mykiss), ezeket Európából és Kaliforniából telepítették be a 19. század végén. A pisztrángok számára táplálékul Retropinnidae fajokat is betelepítettek.
Melegvíz-kedvelő szivacsok és más gerinctelenek élnek a víz alatti geotermikus hőforrások környékén.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Manville, Vern & Colin J. N. Wilson (2004). „The 26.5 ka Oruanui eruption, New Zealand: a review of the roles of volcanism and climate in the post-eruptive sedimentary response”. New Zealand Journal of Geology & Geophysics 47 (3), 525–547. o. [2008. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1080/00288306.2004.9515074. (Hozzáférés: 2015. november 28.)
- ↑ a b C. E. J. de Ronde, P. Stoffers, D. Garbe-Schönberg, B. W. Christenson, B. Jones, R. Manconi, P. R. L. Browne, K. Hissmann, R. Botz, B. W. Davy, M. Schmitt and C. N. Battershill (2002). „Discovery of active hydrothermal venting in Lake Taupo, New Zealand”. Journal of Volcanology and Geothermal Research 115 (3-4), 257–275. o. DOI:10.1016/S0377-0273(01)00332-8.
- ↑ C.Michael Hogan. 2010. Extremophile. eds. E.Monosson and C.Cleveland. Encyclopedia of Earth. National Council for Science and the Environment, Washington DC
- ↑ C. Michael Hogan. 2009. Crown Fern: Blechnum discolor, Globaltwitcher.com, ed. N. Stromberg Archiválva 2012. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lake Taupo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos weboldal
- ↑ Turner-NatGeo: Peter Turner: Új-Zéland. Budapest: Geographia. 2010. 130. o. = National Geographic Traveler, ISBN 978-963-9810-88-4
