Okamoto Taró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tarō Okamoto szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Okamoto Taró
岡本 太郎
岡本 太郎

Született 1911. február 26.
Takacu, Japán
Meghalt 1996. január 7. (84 évesen)
Tokió
Nemzetisége japán
Stílusa non-figuratív
szürrealizmus
naiv művészet
Aki hatott rá Pablo Picasso
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Okamoto Taró témájú médiaállományokat.

Okamoto Taró (japánul: 岡本 太郎; Takacu, [ma: Takucu-ku], 1911. február 26.Tokió, 1996. január 7.) japán festő és szobrász. Két- és háromdimenziós alkotásokat készített, az absztrakt művészet és a szürrealizmus irányvonala határozta meg működését. Leghíresebb alkotása 1970-ből való, címe A napfény tornya (japánul: 太陽の塔), az oszakai világkiállításon mutatta be.

Életpályája[szerkesztés]

Okamoto Taró művészcsaládban született, atyja, Okamoto Ippei grafikusművész volt, képregényeket és karikatúrákat rajzolt, anyja, Kanoko Okamoto író volt. 1929-ben Okamoto Taró festészeti diplomát szerzett Tokióban, s még ugyanebben az évben családjával együtt Európába utazott, 1930-ban Párizsban telepedtek le. Párizsban főleg Pablo Picasso művészete hatott Okamoto Taró művészetére, Kurt Seligmann (1900-1962) svájci szürrealista festőművésszel együtt a non-figuratív képzőművészet eszményeit hirdették, hamarosan csatlakoztak az Abstraction-Création (=absztrakció-alkotás) művészeti csoporthoz. 1938-ban néprajzot tanult Marcel Mauss etnológustól a Sorbonne-on, majd egy Párizsban rendezett nemzetközi szürrealista kiállításon szerepelt munkáival. Franciaország német megszállása után, 1940-ben haza kellett mennie Japánba. Részt vett a háborúban, a kemény harcok megviselték, a háborúnak sem előtte, sem utána nem látta értelmét.

1946-ban a háborúból hazatérve tapasztalnia kellett, hogy tokiói műhelye és benne munkái egy légitámadás következtében elpusztultak. 1948-ban több művésszel együtt, köztük Kiyoteru Hanada irodalomkritikus, avantgárd művészeti csoportot alapított. 1954-ben a 27. Velencei biennálé egyik kiállító művésze. Kerámia domborművel díszítette a tokiói prefektúra falát. Három híres munkája van, A napfény tornya, Az anya tornya és Az ifjúság tornya című munkái az 1970-es évekből, az oszakai világkiállításon mutatta be azokat. A napfény tornya (Tower of the Sun)[1] című munkája monumentális szobrászati alkotás, mely az életöröm és a napfényenergia allegorikus dicsérete. További számos nevezetes monumentális alkotása van, köztük A holnap mítosza (1969) című freskó, amely 30 méter hosszú és 5,5 méter széles.[2] Az 1980-as években a japán TV-nek is dolgozott, videokazettáinak szlogenje: „A művészet robbanás” (芸術は爆発だ). Népszerű művész vált belőle, fontosabb munkáit 1991-ben Kavaszaki városnak ajándékozta, e város díszpolgárává választották 1993-ban. Parkinson-kór gyötörte, ennek következtében 1996-ban hunyt el akut légzési elégtelenség miatt.

Emlékezete[szerkesztés]

Tiszteletére műhelyében, Tokióban Okamoto Taró Emlékmúzeumot létesítettek, 1998-ban nyitották meg. 1999-ben Kawasaki város is megnyitotta az Okamoto Taró Művészeti Múzeumot.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]