Tallium-bromid
| tallium-bromid | |||
| |||
| A tallium-bromid kristályszerkezete | |||
-bromide-3D-SF.png)
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 7789-40-4 | ||
| PubChem | 62677 | ||
| ChemSpider | 56428 | ||
| EINECS-szám | 232-163-0 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | TlBr | ||
| Moláris tömeg | 284,287 g·mol−1[1] | ||
| Megjelenés | sárga-fehér kristályos szilárd anyag | ||
| Sűrűség | 7,5 g·cm−3 | ||
| Olvadáspont | 460 °C[1] | ||
| Forráspont | 819 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 0,59 g·l−1 20 °C-on[1] | ||
| Törésmutató (nD) | 2,418 (0,59 µm) 2,350 (0,75 µm) 2,289 (1 µm) 1,984 (5 µm) 2,322 (20 µm)[2] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | köbös | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nagyon toxikus (T+) Környezetre veszélyes (N) | ||
| Főbb veszélyek | mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes | ||
| R mondatok | R26/28 R33 R51/53 | ||
| S mondatok | (S1/2) S13 S28 S45 S61 | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | tallium-fluorid tallium-klorid tallium-jodid | ||
| Azonos anion | Indium(I)-bromid, ólom(II)-bromid Bizmut-bromid | ||
| Rokon vegyületek | tallium(III)-bromid | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
A tallium-bromid a tallium és bróm vegyülete, képlete TlBr.
Előfordulása[szerkesztés]
A főként tallium-kloridból álló lafossait ásványban fordul elő.[3]
Előállítása[szerkesztés]
Előállítható tallium-szulfát vagy tallium-nitrát és tiszta hidrogén-bromid reakciójával:[4]
Tulajdonságai[szerkesztés]
Vízben gyakorlatilag oldhatatlan szilárd anyag. Cézium-klorid típusú köbös rácsban kristályosodik (a = 397 pm).[5][6][7]
Felhasználása[szerkesztés]
Szobahőmérsékletű röntgen- és gamma-sugárzás detektorokban, valamint kék fényre érzékeny fotodetektorokban; illetve a közeli infravörös sugárzást alkalmazó eszközök optikáiban alkalmazzák. Tallium-jodiddal alkotott elegykristályát, a tallium-bromid-jodidot az ATR-spektroszkópiában használják.[8]
Toxicitása[szerkesztés]
A tallium rendkívül toxikus, felhalmozódó méreg, mely fel tud szívódni a bőrön keresztül. A tallium szervezetbe kerülésének akut és krónikus hatásai közé tartozik a fáradtság, végtagfájdalom, perifériás ideggyulladás, ízületi fájdalom, hajhullás, hasmenés, hányás, valamint a központi idegrendszer károsodása.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Haynes, 4.94 o.
- ↑ Haynes, p. 10.242
- ↑ http://webmineral.com/data/Lafossaite.shtml
- ↑ Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie, Band 2; ISBN 3-432-87813-3, S. 876.
- ↑ M Blackman et al "The Polymorphism of Thallium and Other Halides at Low Temperatures" Proc. Phys. Soc. 77 (1961) 471
- ↑ A-V Mudring "Thallium Halides - New Aspects of the Stereochemical Activity of Electron Lone Pairs of Heavier Main-Group Elements" Eur. J. Inorg. Chem. 6 (2007) 882[halott link]
- ↑ R. P. Lowndes and C. H. Perry "Molecular structure and anharmonicity in thallium iodide" J. Chem. Phys. 58, 271 (1973) Archiválva 2012. július 10-i dátummal az Archive.is-en
- ↑ J Michael Hollas: Moderne Methoden in der Spektroskopie; ISBN 978-3-540-67008-7, S. 59.
- ↑ Thallium Bromide Material safety data sheet Archiválva 2007. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. espimetals.com
Források[szerkesztés]
- szerk.: Haynes, William M.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 92nd, Boca Raton, FL: CRC Press (2011. április 15.). ISBN 1439855110
- Biztonsági adatlap: https://web.archive.org/web/20071030210616/http://www.espimetals.com/msds's/thalliumbromide.pdf
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I)-bromid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I) bromide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.