Tallium-jodid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
tallium-jodid
CsCl polyhedra.png
__ Tl+     __ I (168 °C felett)
TlI structure.png
Más nevek tallium-monojodid
tallium(I)-jodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7790-30-9
PubChem 62679
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet TlI
Moláris tömeg 331,29 g·mol−1
Megjelenés szilárd anyag, 168°C alatt sárga, felette vörös
Sűrűség 7,29 g/mol−1[1]
Olvadáspont 442 °C
Forráspont 824 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan (6,3 mg/100 g)[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rombos (~168 °C alatt)[1]
Tércsoport Cmcm[1]
Rácsállandó a = 458,2 pm[1] Å, b = 1292 pm[1] Å, c = 525,1 pm[1] Å
Veszélyek
Főbb veszélyek mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes
R mondatok R26/28 R33 R51/53
S mondatok (S1/2) S13 S28 S45S61
Gyúlékonyság nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation gallium(I)-jodid
indium(I)-jodid
Azonos anion tallium-fluorid
tallium-klorid
tallium-bromid
Rokon vegyületek higany(II)-jodid
ólom(II)-jodid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A tallium-jodid talliumból és jódból álló kémiai vegyület, képlete TlI (TlI). Az ezüst-jodiddal, a higany(II)-jodiddal és az ólom(II)-jodidal együtt a kevés vízben oldhatatlan fém-jodid egyike.

Előállítása[szerkesztés]

Vizes oldatban bármely oldható talliumsó és jodidion reakciójával előállítható, így például elő lehet állítani tallium-szulfát vagy tallium-nitrát és kálium-jodid reakciójával.[1]

Fenolok tallium(I)-acetáttal segített jódozása során melléktermékként keletkezik.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Két enantiotrop (egymásba átalakulni képes) kristálymódosulata van. 168 °C alatt[1] sárga színű, fényérzékeny, torzult nátrium-klorid szerkezetű rombos kristályokat alkot.[2] A torzult szerkezet feltehetően a kedvező tallium–tallium kölcsönhatás eredménye, a legkisebb Tl–Tl távolság 383 pm.[3] 168 °C (más források szerint 175 °C[4]) felett színe vörösre, szerkezete cézium-klorid típusú ráccsá változik. A fázisátmenet révén elektromos vezetőképessége két nagyságrenddel nő. A szerkezet szobahőmérsékletre hűtés után is megmarad egy darabig,[1] de a CsCl szerkezet szobahőmérsékleten is stabilizálható, ha a tallium-jodidhoz más jodidokat vagy tallium(I)-halogenidet – például RbI, CsI, KI, AgI, TlBr és TlCl – adalékolnak.[5] Lehetséges, hogy a szennyezők jelenléte felelős azért, hogy köbös és rombos fázisok együtt léteznek normál körülmények között.[6] Nagy – 160 kbar – nyomáson fémes vezetővé válik.[4]

Tallium(III)-jodiddá történő oxidációja nem megy végbe, ehelyett a Tl+I3 képletű tallium-trijodid keletkezik.

Felhasználása[szerkesztés]

Tallium(I)-bromiddal alkotott tallium-bromid-jodid elegykristályként az ATR (gyengített totálreflexiós) spektroszkópiában használják.[7] Higanylámpákba adva növeli azok teljesítményét.[8] Ezek fénye leginkább a látható színkép kék-zöld tartományába esik, melyet a víz kevésbé nyel el, ezért az ilyen lámpákat víz alatti világításra használják.[9] Nátrium-jodidhoz vagy cézium-jodidhoz nyomnyi mennyiségben adagolva szcintillátor előállítására használják, melyet a radioaktív sugárzás érzékelésére szolgáló szcintillációs detektorokban alkalmaznak.

Biztonság[szerkesztés]

Mint minden talliumvegyület, a tallium-jodid is erősen mérgező. Hőre érzékeny.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie, Band 2; ISBN 3-432-87813-3, S. 876.
  2. Greenwood 321. o.
  3. Anja-Verena Mudring (2007). „Thallium Halides - New Aspects of the Stereochemical Activity of Electron Lone Pairs of Heavier Main-Group Elements”. European Journal of Inorganic Chemistry 2007 (6), 882–890. o. DOI:10.1002/ejic.200600975.  
  4. ^ a b Greenwood 322. o.
  5. S. Sultana et al. "Electrical conductivity in TlI–TiO2 composite solid electrolyte" Physica B: 404 (2009) 36
  6. R. P. Lowndes and C. H. Perry "Molecular structure and anharmonicity in thallium iodide" J. Chem. Phys. 58 (1973) 271
  7. J Michael Hollas: Moderne Methoden in der Spektroskopie; ISBN 978-3-540-67008-7, S. 59.
  8. G. H. Reiling, "Characteristics of Mercury Vapor-Metallic Iodide Arc Lamps," J. Opt. Soc. Am. 54, 532 (1964)
  9. Underwater Journal and information bulletin, IPC Science and Technology Press, (1973), p 245

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I)-iodid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I) iodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]