Tallium-nitrát
Ellenőrzött
| tallium-nitrát | |
 | |
| talliumion | |
 | |
| nitrátion | |
_nitrate.svg) 2 dimenziós szerkezet | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 24937 |
| ChemSpider | 23311 |
| EINECS-szám | 233-273-1 |
| InChIKey | FYWSTUCDSVYLPV-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | LJQ38DSR12 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | TlNO3 |
| Moláris tömeg | 266,39 |
| Megjelenés | nedvességre érzékeny, higroszkópos, szagtalan, szilárd anyag[1] |
| Sűrűség | 5,55 g·cm−3 |
| Olvadáspont | 206 °C |
| Oldhatóság (vízben) | 96 g·l−1 oldódik 20 °C-on |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes |
| R mondatok | R26/28 R33 R51/53 |
| S mondatok | (S1/2) S13 S28 S45 S61 |
| LD50 | 15 mg·kg−1 (egér, szájon át) |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A tallium-nitrát szervetlen vegyület, a salétromsav talliumsója. Képlete TlNO3.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tallium(I)-jodid és salétromsav reakciójával állítható elő.[2]
Tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nedvességre érzékeny, nedvszívó, szagtalan, szilárd anyag. Oxidálószer. Hevítve nitrogén-oxidokra és tallium-oxidra bomlik.[1] Vízben oldódik, oldhatósága rendkívüli mértékben nő a hőmérséklettel.[2]
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Száloptikai lencsék előállításánál alkalmazzák adalékanyagként.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 A 10102-45-1 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- 1 2 "Thallium". 2013. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 15.
- ↑ Teck: MSDS Thallium(I)-nitrat Archiválva 2011. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I)-nitrat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.