Törpe boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Törpe boróka
J. squamata 'Meyeri'
J. squamata 'Meyeri'
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Sabina
Faj: J. squamata
Tudományos név
Juniperus squamata
Buch.-Ham., ex D. Don
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Törpe boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe boróka témájú médiaállományokat és Törpe boróka témájú kategóriát.

J. squamata 'Blue Star'
J. squamata 'Blue Carpet'

A (himalájai) törpe boróka (Juniperus squamata) a ciprusfélék családjába tartozó növényfaj. Kertekben szerte a világon ültetik.

Előfordulása[szerkesztés]

A Himalája északnyugati részétől Kína északi és nyugati területeiig honos. A magashegységekben 4000 m magasságig felhatolhat.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Termőhelyétől függően kúszó bokor vagy legfeljebb 10 m magasra növő kis fa. Szürkésbarna kérge szalagokban leválik. Ágvégei a talajon kúsznak vagy lecsüngenek.

3–5 mm hosszú, szúrós tűleveleinek színe fehéresen hamvas, a fonákuk zöld. 4–8 mm átmérőjű, ovális tobozbogyói feketések.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Kétlaki növény. Szinte bármilyen talajon megél; magashegységi fajként a hideget és a szárazságot is jól tűri, de igazán szépen csak párás, nyáron csapadékos helyeken fejlődik.

Elszáradt tűlevelei sokáig a növényen maradnak.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

  • J. squamata 'Meyeri' — a legismertebb (ősi kínai) kertészeti változat. A 20. század elején került át Kínából Európába; 1914 óta jegyzik. Felálló ágvégű, szabálytalan bokra 2–4 m magasra nő. Fiatalon koronája kúpos, lombja sűrű, sötét acélkék és szürkéskék között változó. Idősebb korában szabálytalanul elágazik, és az alja kiritkul. Vörösesbarna kérge rostos, papírszerű csíkokban válik le. Ágairól a törpehajtások sűrűn lecsüngenek. Sűrűn, hegyesszögben elálló, 8 mm hosszú tűlevelei szúrósak; a törzs felőli oldalukat kékeszöld csík díszíti. Nyáron célszerű öntözni. Metszeni május végén célszerű.
  • J. squamata 'Blue Carpet' —
  • J. squamata 'Blue Star' — a 'Meyeri' kultúrváltozat mutációjaként jött létre. Lassan növő, elheverő fajta. Kis termetű, 1 m-nél kifejletten is alig magasabb, és szélessége sem több 1,5 m-nél. Acélkék bokra szabálytalan félgömb alakú, tömött. Apró, hirtelen kihegyesedő, szúrós tűlevelei hármas örvökben állnak; a színük kékeszöld, a fonákuk hamvaskék. Semleges vagy enyhén savanyú talajon szépen fejlődik. Párás levegőre van szüksége, a tartós szárazságot nem tűri.

Felhasználása[szerkesztés]

Az alapfajt szinte csak gyűjteményes kertekbe ültetik, de számos kertészeti változatát előszeretettel telepítik sziklakertekbe.

Források[szerkesztés]