Tóth Lajos (pilóta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tóth Lajos
Született 1922. augusztus 25.
Elhunyt 1951. június 11. (28 évesen)
Foglalkozása pilóta

Vitéz Tóth Lajos hadnagy („Drumi”, Újfehértó, 1922. augusztus 25.Budapest, 1951. június 11.) a Magyar Királyi Honvéd Légierő egyik legeredményesebb vadászpilótája, szolgálata során 26 igazolt győzelmet ért el. A 2. világháború után szolgált az új légierőben, majd 1951-ben egy koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték.

Kezdetek[szerkesztés]

1922. augusztus 25-én született a Szabolcs megyei Újfehértón. Apja szintén katonatiszt volt és öccse is ezt a pályát választotta. 1940-ben érettségizett a pécsi katonai főreáliskolában.

A légierő kötelékében[szerkesztés]

1940-ben bevonult a kassai M. Kir. "Horthy Miklós" Repülő Akadémiára. Kitűnően repült, oktatóinak nem sok dolguk volt vele. Kiképzése során jól megtanulta a kényszerleszállást is, mivel különböző motorhibák miatt négyszer kellett ezt megtennie. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá évfolyamelsőként.

Keleti front[szerkesztés]

1943 áprilisában Börgöndön elvégezte a Bf 109 tanfolyamot, és a nyarat már a keleti fronton töltötte, az 5/2-es vadászszázad kötelékében. Első légi győzelmét egy Il–2 ellen érte el 1943. szeptember 5-én. Sikeres időszak következett, bár október 3-án lelőtték. Kényszerleszállást hajtott végre a szovjet vonalak mögött. A szétszakadó gépben több helyen megsebesült, és csak a Dnyeper átúszásával sikerült visszajutnia a saját csapatokhoz. Utolsó légi győzelmét 1944. február 27-én aratta egy Aircobra ellen. A keleti fronton 1944. március 14-ig – amikor is hazavezényelték – 95 bevetésen 9 légi győzelmet aratott.

Honi légvédelem[szerkesztés]

1944. május 1-jén megalakult a 101. Puma vadászrepülő osztály. Tóthot a 101/2. Retek századhoz helyezték. Megkezdődött az amerikai nehézbombázók és vadászok elleni harc. Első amerikai áldozata 1944. június 16-án egy P–47 Thunderbolt volt. Július 7-én egy P–38 Lightningot lőtt le, de egy másik amerikai vadász őt is eltalálta. Így történt, hogy az amerikai és a magyar pilóta egymás közelében ért földet ejtőernyővel. Tóth megvédte az amerikai hadnagyot a feldühödött falusiaktól, akik az amerikait meg akarták lincselni. Ezután kezét nyújtott a fogolynak. Ezt a mozzanatot egy amatőr fotós megörökítette. A kép alapján később feljelentették ellenséggel való cimborálás ürügyén. Heppes Aladárnak, az „öreg” Pumának kellett tekintélyét bevetni, hogy a vádat ejtsék ellene.

1944. november 5-én aratta 15. légi győzelmét, egy B–24 Liberatort semmisített meg. Az amerikaiak ellen 22 bevetést repült, és 4 légyi győzelmet aratott. A front változása miatt ezután újra a vörös csillagos gépek következtek. November 16-án – miután az osztályt ezreddé bővítették – ő lett a Retek század parancsnoka. A háború végéig még 13 légi győzelmet aratott. Így 26 légi győzelemmel, az összesített listán vitéz Szentgyörgyi Dezső után a második legeredményesebb magyar vadászrepülőként fejezte be a háborút.

A háború után[szerkesztés]

A háború után jelentkezett az amerikai, majd az emigráns lengyel légierőbe is, sikertelenül. Végül 1947-ben hazatért. 1948-ban behívták Mátyásföldre az új légierőhöz. Később Kecskeméten töltött be több magas pozíciót. Először főhadnagyi, majd 1950-ben századosi rendfokozatot kapott.

1951. március 3-án az ÁVH letartóztatta Tóth Lajost, és ellene, valamint 12 társa ellen koholt vádak alapján pert indítottak. Három hónapon belül összeesküvés címén halálra ítélték, és 1951. június 11-én a Gyűjtőfogház falánál kivégezték.

1990-ben rehabilitálták és posztumusz alezredessé léptették elő.

Tiszteletére társai emléktáblát állítottak a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában.

Hamvait hosszú keresés után végül 2002 szeptemberében találták meg a 301-es parcellával szomszédos 298-as parcellában, más név alatt. 2003-ban azonosították DNS-vizsgálattal.

2003. szeptember 10-én temették újra a rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában.

Megjegyzés[szerkesztés]

A légi győzelmi adatok Becze Csaba Elfelejtett hősök című könyvéből származnak, mivel ez a legutolsó ebben a témában megjelent mű, és a legutóbbi kutatási állapotot tartalmazza. Más forrásokban némileg eltérő légi győzelmi adatok találhatóak. A légi győzelmi adatok különbözőségeinek okairól lásd Gaál Gyula: Légi győzelmek: Tízen felül.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Becze Csaba – Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Peudlo Kiadó, 2006, ISBN 963 9673 064
  • Becze Csaba - Elfelejtett Hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Zrinyi Kiadó, 2016, második, bővített kiadás ISBN 978-963-327-649-5
  • Császár Ottó – Élet és Halál a Levegőben – vitéz Szentgyörgyi Dezső életrajzi regénye, Malév Kiadó, 1994, ISBN 963-450-600-3
  • Krascsenics Lajos – Egy Magyar Királyi Vadászrepülő Visszaemlékezései, TIPO-KOLOR Nyomda,
  • M. Szabó Miklós – A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban, Zrinyi Kiadó, 1987, ISBN 963-326-366-2
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett I., Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-154-1
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett II., Zrínyi Kiadó, 1993, ISBN 963-327-163-0
  • Punka György – A "Messzer" – Bf 109-ek a Magyar Királyi Honvéd Légierőben, OMIKK, 1995, ISBN 963-593-208-1
  • Punka Gy./Sárhidai Gy. – Magyar Sasok – A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920 – 1945, K.u.K. Kiadó, 2006, ISBN 963-7437-51-7
  • Tobak Tibor – Pumák Földön-Égen, Lap és Könyvkiadó Kft., 1989, ISBN 963-7403-35-3

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Lajos (pilóta) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]