Tóth Lajos (pilóta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tóth Lajos

Vitéz Tóth Lajos hadnagy („Drumi”, Újfehértó, 1922. augusztus 25.Budapest, 1951. június 11.) a Magyar Királyi Honvéd Légierő egyik legeredményesebb vadászpilótája, szolgálata során 26 igazolt győzelmet ért el. A 2. világháború után szolgált az új légierőben, majd 1951-ben egy koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték.

Kezdetek[szerkesztés]

1922. augusztus 25-én született a Szabolcs megyei Újfehértón. Apja szintén katonatiszt volt és öccse is ezt a pályát választotta. 1940-ben érettségizett a pécsi katonai főreáliskolában.

A légierő kötelékében[szerkesztés]

1940-ben bevonult a kassai M. Kir. "Horthy Miklós" Repülő Akadémiára. Kitűnően repült, oktatóinak nem sok dolguk volt vele. Kiképzése során jól megtanulta a kényszerleszállást is, mivel különböző motorhibák miatt négyszer kellett ezt megtennie. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá évfolyamelsőként.

Keleti front[szerkesztés]

1943 áprilisában Börgöndön elvégezte a Bf 109 tanfolyamot, és a nyarat már a keleti fronton töltötte, az 5/2-es vadászszázad kötelékében. Első légi győzelmét egy Il–2 ellen érte el 1943. szeptember 5-én. Sikeres időszak következett, bár október 3-án lelőtték. Kényszerleszállást hajtott végre a szovjet vonalak mögött. A szétszakadó gépben több helyen megsebesült, és csak a Dnyeper átúszásával sikerült visszajutnia a saját csapatokhoz. Utolsó légi győzelmét 1944. február 27-én aratta egy Aircobra ellen. A keleti fronton 1944. március 14-ig – amikor is hazavezényelték – 95 bevetésen 9 légi győzelmet aratott.

Honi légvédelem[szerkesztés]

1944. május 1-jén megalakult a 101. Puma vadászrepülő osztály. Tóthot a 101/2. Retek századhoz helyezték. Megkezdődött az amerikai nehézbombázók és vadászok elleni harc. Első amerikai áldozata 1944. június 16-án egy P–47 Thunderbolt volt. Július 7-én egy P–38 Lightningot lőtt le, de egy másik amerikai vadász őt is eltalálta. Így történt, hogy az amerikai és a magyar pilóta egymás közelében ért földet ejtőernyővel. Tóth megvédte az amerikai hadnagyot a feldühödött falusiaktól, akik az amerikait meg akarták lincselni. Ezután kezét nyújtott a fogolynak. Ezt a mozzanatot egy amatőr fotós megörökítette. A kép alapján később feljelentették ellenséggel való cimborálás ürügyén. Heppes Aladárnak, az „öreg” Pumának kellett tekintélyét bevetni, hogy a vádat ejtsék ellene.

1944. november 5-én aratta 15. légi győzelmét, egy B–24 Liberatort semmisített meg. Az amerikaiak ellen 22 bevetést repült, és 4 légyi győzelmet aratott. A front változása miatt ezután újra a vörös csillagos gépek következtek. November 16-án – miután az osztályt ezreddé bővítették – ő lett a Retek század parancsnoka. A háború végéig még 13 légi győzelmet aratott. Így 26 légi győzelemmel, az összesített listán vitéz Szentgyörgyi Dezső után a második legeredményesebb magyar vadászrepülőként fejezte be a háborút.

A háború után[szerkesztés]

A háború után jelentkezett az amerikai, majd az emigráns lengyel légierőbe is, sikertelenül. Végül 1947-ben hazatért. 1948-ban behívták Mátyásföldre az új légierőhöz. Később Kecskeméten töltött be több magas pozíciót. Először főhadnagyi, majd 1950-ben századosi rendfokozatot kapott.

1951. március 3-án az ÁVH letartóztatta Tóth Lajost, és ellene, valamint 12 társa ellen koholt vádak alapján pert indítottak. Három hónapon belül összeesküvés címén halálra ítélték, és 1951. június 11-én a Gyűjtőfogház falánál kivégezték.

1990-ben rehabilitálták és posztumusz alezredessé léptették elő.

Tiszteletére társai emléktáblát állítottak a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában.

Hamvait hosszú keresés után végül 2002 szeptemberében találták meg a 301-es parcellával szomszédos 298-as parcellában, más név alatt. 2003-ban azonosították DNS-vizsgálattal.

2003. szeptember 10-én temették újra a rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában.

Megjegyzés[szerkesztés]

A légi győzelmi adatok Becze Csaba Elfelejtett hősök című könyvéből származnak, mivel ez a legutolsó ebben a témában megjelent mű, és a legutóbbi kutatási állapotot tartalmazza. Más forrásokban némileg eltérő légi győzelmi adatok találhatóak. A légi győzelmi adatok különbözőségeinek okairól lásd Gaál Gyula: Légi győzelmek: Tízen felül.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Becze Csaba – Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Peudlo Kiadó, 2006, ISBN 963 9673 064
  • Becze Csaba - Elfelejtett Hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Zrinyi Kiadó, 2016, második, bővített kiadás ISBN 978-963-327-649-5
  • Császár Ottó – Élet és Halál a Levegőben – vitéz Szentgyörgyi Dezső életrajzi regénye, Malév Kiadó, 1994, ISBN 963-450-600-3
  • Krascsenics Lajos – Egy Magyar Királyi Vadászrepülő Visszaemlékezései, TIPO-KOLOR Nyomda,
  • M. Szabó Miklós – A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban, Zrinyi Kiadó, 1987, ISBN 963-326-366-2
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett I., Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-154-1
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett II., Zrínyi Kiadó, 1993, ISBN 963-327-163-0
  • Punka György – A "Messzer" – Bf 109-ek a Magyar Királyi Honvéd Légierőben, OMIKK, 1995, ISBN 963-593-208-1
  • Punka Gy./Sárhidai Gy. – Magyar Sasok – A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920 – 1945, K.u.K. Kiadó, 2006, ISBN 963-7437-51-7
  • Tobak Tibor – Pumák Földön-Égen, Lap és Könyvkiadó Kft., 1989, ISBN 963-7403-35-3

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Lajos (pilóta) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]