Tóth Gyula (éremművész)
| Tóth Gyula | |
| Született | 1893. szeptember 28. Debrecen |
| Elhunyt | 1970. január 13. (76 évesen) Budapest |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tóth Gyula (Debrecen, 1893. szeptember 28. – Budapest, 1970. január 13.) éremművész, ötvös, szobrász, rajztanár.
Pályafutása[szerkesztés]
Szülőhelyén, Debrecenben járt középiskolába. Felsőfokú tanulmányait 1909 és 1914 között a Budapesti Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán végezte, ahol mesterei Vasadi Ferenc, Mátrai Lajos, Simay Imre és Stróbl Alajos voltak. 1914-16-ban tanársegéd volt az Budapesti Iparművészeti Iskolában, ezután 1916-tól 1950-ig a Fővárosi Iparrajziskolában tanított, egyúttal vezette a szobrász és ötvös szakosztályt. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon arany és ezüstérmet nyert. Munkáinak nagy kollekciója 1924-ben az Iparművészeti Múzeum éremkiállításán volt kiállítva. Elsősorban éremművészettel foglalkozott, érmei és plakettjei javát negatívba véste. Ezenfelül bélyegeket is tervezett. Számos ötvösmunkáját megvásárolta a székesfőváros. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak, az Egyházművészeti Szövetségnek, valamint a Székely Bertalan Társaságnak. Műveit a finom kivitel mellett egyéni stílus és a magyar díszítőelemek felhasználása jellemzik.
Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]
- 1957 • FIDEM kiállítás, Párizs
- 1959 • FIDEM kiállítás, Bécs.
Művei[szerkesztés]
Schioppa nuncius szobra és plakettje; a 13-as huszárok emléktáblája (Szolnok); Tamási és Dunaszentbenedek hősi emlékműve; a képviselőház szavazóurnája; Szentt József a két angyallal (márvány) a pécsi gyárvárosi templom főoltárán; a budapesti XI. kerületi Szent Imre-plébániattemplom Szent Gellért-oltárának szobrai; Darányi Ignác emlékműve (Tihanyban állt, 1949 körül eltávolították); emlékmécses Tüköry Lajos palermói sírjára.
Legfontosabb érmei[szerkesztés]
1916: Kuruc fej, Toldi; 1917: Huszár és dáma, Női fej, Luther, Tavasz; 1918: Száműzött kuruc; 1920: Magyar Iparművészeti Társulat; 1921: Attila; 1932: Szent Kristóf.
Források[szerkesztés]
- artportal.hu
- A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001) Művészettörténet, iparművészettörténet Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár IV. Művészéletrajzok T–Z-ig és kiegészítő jegyzék 195. old.
- Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.
- Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 545. old.
További információk[szerkesztés]
- Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
- A magyar feltámadás lexikona. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Bp., Magyar Feltámadás Lexikona, 1930.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Bp., Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeáll. Szegedi László. Bp., Alinea Kiadó, 2000.