Tátrai Vilmos (hegedűművész)
Tátrai Vilmos | |
Született | 1912. október 7. Kispest |
Elhunyt | 1999. február 2. (86 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kreismann Zsuzsanna (h. 1938) |
Gyermekei | Tátrai Zsuzsanna Tátrai Vilmos |
Szülei | Obernauer Mária Tátrai Vilmos |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Óbudai temető |
Zenei pályafutása | |
Aktív évek | 1927― |
Együttes | Tátrai-vonósnégyes |
Kapcsolódó együttes(ek) | Magyar Kamarazenekar |
Hangszer | hegedű |
Díjak | Pro urbe Budapest (1979) Musica Omnium-nagydíj (1993) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tátrai Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tátrai Vilmos (Kispest, 1912. október 7. – Budapest, 1999. február 2.) Kossuth-díjas (1958) hegedűművész.
Életpályája
[szerkesztés]Felvidéki cipszer-családból származó családjában szinte mindenki zenélt amatőr fokon, így Tátrai Vilmos már hatesztendős korától hegedült, koncertezett is. Tanulmányait Kladivko Vilmosnál, Szerémi Gusztávnál, Waldbauer Imrénél, Rados Dezsőnél és Lajtha Lászlónál végezte (MÁVAG Zeneiskola, Nemzeti Zenede, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola). 1927 és 1931 között Fricsay Richárd honvédzenekarában játszott, majd színházi zenekaroknál és a Budapesti Hangversenyzenekarnál volt állásban. 1936–1937 között a Buenos Aires-i Rádiózenekar koncertmestere volt, 1940-ben Törökországban dolgozott, miközben 1940–1944 között a Székesfővárosi Zenekar, majd két évig a Rádiózenekar (1945–1946) hangversenymestere volt. 1946-tól 1978-ig (a „Ferencsik-korszak” alatt), az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere volt. Többnyire e zenekar tagjaiból szervezte meg az 1957-ben a Magyar Kamarazenekart, amelynek szintén több mint harminc évig vezetője volt.
1946. október 8-án lépett először közönség elé a Tátrai-vonósnégyessel, akkor Rényi Albert (2. hegedű), Iványi József (mélyhegedű) és Dénes Vera (gordonka) társaságában. Ezzel az együttessel 1948-ban megnyerte a budapesti nemzetközi Bartók-kvartettverseny első díját, amely nagy nemzetközi elismerést is kiváltott. Később Szűcs Mihály, Konrád György, Várkonyi István és Banda Ede is tagja volt az együttesnek.
1971-től haláláig tanított a Zeneakadémia hegedű tanszakán.
Pályafutása alatt minden kontinensen, Európa valamennyi országában fellépett. Mintegy kétszáz lemezfelvétel, több, mint hatvan magyar mű ősbemutatója fűződik a nevéhez.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- 1948 – a budapesti Bartók-verseny I. díja
- 1952, 1972 – Liszt Ferenc-díj
- 1958 – Kossuth-díj
- 1966 – Érdemes művész
- 1970 – Kiváló művész
- 1985 – Bartók–Pásztory-díj
- 1999 – XIII. kerület díszpolgára
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996. Biográf Kiadó, Budapest, 1997
- Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
- Tátrai Vonósnégyes
- 20. századi magyar hegedűsök
- Koncertmesterek
- Magyar zenepedagógusok
- Kossuth-díjasok
- Magyar egyetemi, főiskolai oktatók
- Kispestiek
- 1912-ben született személyek
- 1999-ben elhunyt személyek
- Liszt Ferenc-díjasok
- Bartók–Pásztory-díjasok
- A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok
- Az Óbudai temetőben eltemetett személyek