Szöul autóbuszvonal-hálózata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szöuli buszok

Szöul buszközlekedése 1928-ban indult meg, akkor még japánok által üzemeltetett buszokkal.[1] A város buszai külön buszsávon közlekednek, a járattípusokat szín szerint különböztetik meg, a számozási rendszerük pedig kerületfüggő. A fővárost az ország többi részével expressz- és intercity-buszok kötik össze, melyek hat nagy buszterminálról indulnak. A városon belül a buszok jobbára gázüzeműek vagy elektromos buszok. A városvezetés 2025-ig a flotta 40,5%-át szeretné elektromos buszokra cserélni.[2] 2017-ben a szöuli buszok naponta 4,2 millió utast szállítottak.[3]

Szöulon belüli közlekedés[szerkesztés]

A Szöulon belüli buszjáratokat szín szerint különböztetik meg.[4][5] 2013-ban a városban 70 szolgáltató 397 vonalon 7420 autóbusszal biztosította a szolgáltatást, ebből 363 városi viszonylat volt, 34 pedig reptéri viszonylat.[6]

  • kék buszok: a fő utak mentén közlekednek és hosszabb távolságokat tesznek meg.
  • zöld buszok: rövidebb útvonalakon közlekednek, ezek úgynevezett „gyűjtőbuszok”, a metróhoz és a hosszabb útvonalakon közlekedő buszjáratokhoz viszik az utasokat.
  • piros buszok: expressz járatok, melyek a külvárosba közlekednek.
  • sárga buszok: egy kerületen belüli körjáratok.

Számozási rendszer[szerkesztés]

A szöuli utak többségének saját buszsávja van a gyorsabb közlekedés biztosítására. A buszok számozása kerületfüggő.[4][5][7]

Szöulon belül
Szöulon kívüli területek

Járatszámozás[szerkesztés]

Típus Kép Számozási rendszer[5] Viszonylatok
száma[6]
Kék Három számjegyű (honnan–hova–azonosító)

Például: 101
1: Honnan (Tobong, Kangbuk, Szongbuk, Novon)
0: Hova (Csongno, Csung, Jongszan)
1: Járat azonosító száma (0-9)

121
Zöld Négy számjegyű: (honnan–hova–azonosító)

Például: 1212
1: Honnan (Tobong, Kangbuk, Szongbuk, Novon)
2: Hova (Tongdemun, Csungnang, Szongdong, Kvangdzsin)
12: Járat azonosító száma (11-99)

215
Piros Négy számjegyű: (9–honnan–azonosító)

Például: 9212
9: A piros buszok általánosan ezzel kezdődnek
2: A 2-es azonosítójú elővárosi területről indul (Kuri, Namjangdzsu)
12: Járat azonosító száma (00-99)

12
Sárga Két számjegyű: (kerület–azonosító)

Például: 41
4: 4-es azonosítójú kerületben közlekedik (Szocsho, Kangnam)
1: Járat azonosító száma (1-9)

6

Intercity-járatok[szerkesztés]

Szöult expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok kötik össze a környező városokkal. Ezek általában más-más terminálról indulnak, a csonghap típusú terminálok mindkét típusú buszt indítják. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반). Szöulnak hat nagy buszterminálja van, ezek közül három csonghap (általános) típusú, kettő expresszterminál, egy pedig intercity terminál.[8]

Terminál[8] Típus Kerület
Név Átírt Hangul
Szöuli expresszbusz-terminál
(Kjongbu vonal)
Szoul koszokposzu thominol
(Kjongbuszon)
서울 고속버스터미널
(경부선)
Expressz Kangnam-ku
Szöuli expresszbusz-terminál
(Honam vonal)
Szoul koszokposzu thominol
(Honamszon)
서울 고속버스터미널
(호남선)
Expressz Szocsho-ku
Szöul Szobu intercitybusz-terminál Szoul Szobu siö poszuthominol 서울서부시외버스터미널 Intercity Unphjong-ku
Szöul Nambu buszterminál Szoul Nambu thominol 서울남부터미널 Általános Szocsho-ku
Szangbong buszterminál Szangbong thominol 상봉터미널 Általános Csungnang-ku
Kelet-szöuli buszterminál Tong Szoul csonghapthominol 동서울종합터미널 Általános Kvangdzsin-ku

Járművek[szerkesztés]

Szöulban 2002-től 2014-ig fokozatosan cserélték le a hagyományos dízelüzemű városi buszokat természetes gázüzemanyag meghajtású járművekre (NGV),[9] 2014-ben pedig megkezdődött a flotta lecserélése hibrid CNG-buszokra, melyek váltakozva képesek elektromos árammal és földgázzal működni. A becslések szerint ez a fejlesztés 30%-kal csökkenti majd az üvegházhatású gázok kibocsátását a városban. A városvezetés 2018-ra 2100-ra akarja növelni a hibrid buszok számát.[10] Szöul a menet közben feltölteni képes elektromos autóbuszokkal is kísérletezik, a Dongwon Group által fejlesztett buszok közül kettőt állítottak forgalomba a fővároshoz közeli Kumiban 2013-ban.[11]

Források[szerkesztés]

  1. Seoul Buses: 60 Years of Ups and Downs. Korea Times, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  2. Seoul City to Begin Transition to Electric Buses. Chosun Ilbo, 2018. március 14. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  3. 179 born, 118 die every day in Seoul (angol nyelven). The Korea Times. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  4. a b Seoul Bus. Korea Tourism Organization. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  5. a b c New Bus System of Seoul. Korea Tourism Organization. [2014. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  6. a b Major Traffic Statistics. Seoul. [2016. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 23.)
  7. Seoul Transportation. Life in Korea. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
  8. a b Express and Intercity Buses. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  9. Seoul City Government, near to complete transition of 8,750 diesel buses to NGVs. NGV Journal, 2014. április 9. (Hozzáférés: 2014. október 21.)[halott link]
  10. Seoul City plans to deploy 2,100 natural gas hybrid buses by 2018. NGV Journal, 2014. augusztus 4. (Hozzáférés: 2014. október 21.)[halott link]
  11. South Korea Tests New Technology for Electric Bus. Wall Street Journal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. október 21.)

További információk[szerkesztés]