Szász István (mezőgazdász, 1865–1934)
Szövérdi Szász István | |
Született | 1865. február 14. Pusztakamarás |
Elhunyt | 1934. szeptember 11. (69 évesen) Novaly |
Gyermekei | |
Foglalkozása | mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró |
Sírhelye | Házsongárdi temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szász István, szövérdi (Pusztakamarás, 1865. február 14. – Novoly, 1934. szeptember 11.) erdélyi magyar mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró. Fiai Szász Ferenc (1893) és Szász István.
Életútja, munkássága
[szerkesztés]Érettségi után a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát, majd szaktanulmányait Lipcsében egészítette ki. Hazatérése után előbb Bánffy Dezső birtokait vezette, majd a Magyar Királyi Jószágkormányzóságon telepítési biztosként dolgozott.
Mezőgazdasági szakemberként a műtrágya használatának kérdései foglalkoztatták. 1898-ban kinevezték gazdasági felügyelővé, ebben a minőségben az erdélyi szarvasmarha-tenyésztés tökéletesítésében voltak jelentős érdemei. 1907-től jogi szakfelügyelőként az állami telepítés szolgálatában állott: a Magyar Királyi Földhatósági Intézetek Országos Szövetsége Erdélyi Kirendeltségének ügyvezetője volt.
Főgondnoka volt a Kolozsvári Református Egyházmegyének, a Református Szeretetotthonnak, társelnöke a Transsylvania banknak. Az első román földreformmal elvesztette birtokai jelentős részét. Ekkor visszavonult a Pusztakamaráshoz tartozó Novolyba.
Gazdasági szakcikkeit az erdélyi szaksajtó közölte. Önálló kiadásban megjelent munkája: Az állattenyésztésről (Dicsőszentmárton, 1897).
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.