Szojuz TMA–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szojuz TMA–7 a Szojuz–TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése 2004-ben és 2005-ben. A 28. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).

Küldetés[szerkesztés]

Hosszú távú cserelegénységet szállított a ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.

Jellemzői[szerkesztés]

2005. október 1-jén a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően október 3-án a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 250 kilométer volt.

Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. Fogadták a teherűrhajókat (M54, M55]), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot. Több űrsétát (kutatás, szerelés) végeztek. A Szojuz űrhajót kétszer is áthelyezték, hogy fogadni tudják a csatlakozó űregységeket.

2006. április 8-án Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 54 kilométerre délre ért Földet. Összesen 189 napot, 19 órát, 52 percet és 31 másodpercet töltött a világűrben. 2990 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés]

Felszállásnál[szerkesztés]

Leszálláskor[szerkesztés]

  • Valerij Ivanovics Tokarev parancsnok
  • William Surles McArthur fedélzeti mérnök
  • Marcos Cesar Pontes kutatásfelelős

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TMA–6

Szojuz-program
2003–2010

Utódja:
Szojuz TMA–8