Szives Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szives Béla
Élete
Születési névSchmiedt Béla
Született1901. március 6.
Mérk
Elhunyt1971. november 13. (70 évesen)
Hatvan
Nemzetiségmagyarországi német (?)
Pályafutása
Fontosabb művei• Lelket az életbe
• A megváltás szolgái
• A fehér torony hívei

Szives (Schmiedt) Béla (Mérk, 1901. március 6.Hatvan, 1971. november 13.) magyar római katolikus pap, teológiai doktor, egyházi író.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, teológiai tanulmányait ugyanott a püspöki papnevelő intézetben kezdte és Budapesten a Központi Szemináriumban fejezte be. 1924-ben szentelték pappá, teológiai doktorátust 1942-ben szerzett. Előbb (1924 októberéig) segédlelkész volt Vállajon, majd Mérken (1927-ig), Nyírcsaholyban (1928 augusztusáig), Nyírmadán (1928–35 között), Pusztadoboson (1935–71). Ez utóbbi szolgálatát megszakítva, 1946-ban a szatmári püspökség irodaigazgatója. 1947-től ismét Pusztadobos plébánosa, itt temették el.[1]

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • Isten atlétái (Budapest, 1931);
  • Lelket az életbe (Budapest, 1933);
  • A megváltás szolgái (Budapest, 1937);
  • Tükör előtt (Budapest, 1939);
  • Az Úr katonái (Nagy Miklóssal, Budapest, 1940);
  • Az Úr napja (Schrotty Pállal, Budapest, 1941);
  • A fehér torony hívei (Budapest, 1942);
  • Lorettói litánia (Budapest, 1943);
  • Tövisfalvi tisztelendő (Szatmárnémeti, 1947).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Tempfli ImreSipos Ferenc (összeáll.): A szatmári római katolikus egyházmegye író-papjai. Szatmárnémeti, 2000. 190–191.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]