Szikora György (festő, 1788–1862)

Szikora György
Született	1788 Eger
Elhunyt	1862 (73-74 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Szikora György (Eger, 1788. – 1862.) magyar képíró, festő, aranyozó.

Életpályája

Serdülőkorában, 1806-ban apja novíciusnak adta be a minoritákhoz, de ő még a próbaidő letelte előtt kilépett a rendből. Apjától kitanulta a mesterséget. Makóra került, ahol a katolikus fiúiskolában tanított 1813–1818, valamint 1820–1829 között. Miután többszöri fizetés rendezési kérelmét a város elöljárósága megsokallta, sértett emberként átmenetileg Szegedre költözött.

Családja

Édesapja, idősebb Szikora György (1751–1806) egri céhbeli festő és aranyozó volt.

Munkásága

Festett szobákat, templomokat, templomzászlókat és képeket egyaránt. Táblaképeket is festett. 1838-ban őt bízták meg Szeged nagy szülöttje, Kőszeghy László (1745–1828) püspök arcképének megfestésével. 1840-ben a kevermesi hívek rendelésére 14 stációs képet készített. 1850-ben a csanádpalotai katolikus templom főoltárképét festette meg.

Emlékezete

Emlékét őrizte, hogy a makói Barcsay utcát, ahol lakott (Barcsay u. 5.) a makóiak előbb Piktor (1837–1851), majd Kávária kereszt és Sóház utca (1851–1880) majd Képíró utcának (1880–1900) nevezték el.

Főbb munkái

• A makói Vármegyeháza belső tereinek festése (1837)
• Kőszeghy László arcképe (1838)
• Kevermes 14 stációképe (1840)
• Nepomuki Szent János főoltárkép, Csanádpalota (1850)
• Templomfestés a makói püspöki rezidenciában, Orosházán, Bánfalván, Békéssámsonon és Békéscsabán

Források

• Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk. Blazovich László. Makó: Önkormányzat. 1993. ISBN 963 03 3389 9  
• Domokos László: Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete. 2002. ISBN 963 03 3390 2  
• Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1