Sziklay László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklay László
Született1912. január 9.
Kassa
Elhunyt1987. június 15. (75 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiSziklay Ferenc
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • szlavista
  • egyetemi oktató
  • szlovakista
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934)
SírhelyeFarkasréti temető (2-9-43)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklay László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sziklay László (Kassa, 1912. január 9.Budapest, 1987. június 15.) író, irodalomtörténész, a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok kutatója. A szlovák irodalom mellett érdeklődése kiterjedt a cseh, a szerb, a horvát és a lengyel irodalom jelenségeire is.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Sziklay Ferenc.

1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar–francia–szlovák szakos középiskolai tanári oklevelet. Az Eötvös Kollégium tagja és Melich János tanítványa volt.

1934–1941 között Nyíregyházán, majd Debrecenben, és 1941–1944 között Kassán tanított. 1942–1944 között kiadta az Új Magyar Museum folyóiratot.

1945-től Budapesten dolgozott, 1956-tól nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Megalapította az ELTE szlovák nyelv és irodalom tanszékét. Több tanulmányt írt a kelet-európai irodalom kérdéseiről, az együttélésről és a többnyelvűségről az irodalomban.

Az Apollo és a Helikon munkatársa volt.

Művei[szerkesztés]

„Sziklay László maradandó alkotása a szlovák irodalom története, első és egyetlen ilyen mű a magyar irodalomtudományban.”[4]
  • 2003 Egy kassai polgár emlékei.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Emléktáblái megtalálhatóak Nyíregyházán[5] és a Budapest XII. kerületi Márvány utcában

Irodalom[szerkesztés]

  • Sziklay László 60 éves. Irodalmi Szemle 1972, 78–80.
  • Sziklay László 1912-1987. Studia Slavica 1987, 409–412.
  • Sziklay László szlovák irodalomtörténete. Irodalmi Szemle 2000/ 3-4, 128–134.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]