Szihote-Aliny meteorit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A becsapódott meteorit 1,7 kilogrammos darabja
A 10. évfordulóra kiadott szovjet emlékbélyeg

Szihote-Aliny meteorit a modern történelem egyik legnagyobb vasmeteoritja. A Föld bolygó geológiailag igen aktív, de meteoritkráterekben rendkívül szegény égitestnek számít. 1947. február 12-én a szovjet Távol-Keleten a Szihote-Aliny hegylánc területére (Oroszország délkeleti részén) csapódott be, a modern történelem egyik legnagyobb – nagyjából 100 tonnás – vasmeteoritja. A meteorit mintegy 27 méter átmérőjű becsapódási krátert, a Szihote-Alinyszkij-krátert hozta létre.

A légkörben való haladás és becsapódás[szerkesztés]

1947. február 12-én, 10:30 körül szemtanúk a Szihote-Aliny hegység közelében ( Primorje, Szovjetunió), megfigyeltek egy nagy tűzgömböt, ami világosabb volt, mint a Nap, észak felől közeledett, és mintegy 41 fokos szögben ereszkedett lefelé.

Körülbelül 5,6 km-es magasságban a legnagyobb darab robbanás kíséretében darabokra tört. A meteor haladási sebessége 14 km/s volt, s amint belépett a sűrűbb légkörbe, akkor kezdett darabokra esni, de a darabok továbbra is együtt haladtak.

A becsapódáskor keletkező fényes villanást és a fülsiketítő hangot a 300 km-re lévő Lucsegorszkban is észlelték, és a mintegy 440 km-re északkeletre lévő Vlagyivosztokban. Az égen lévő füstnyom, ami becslések szerint 32 km hosszú volt, néhány óráig látható volt.

1957. november 20-án az esemény 10 éves évfordulójára a szovjet posta emlékbélyeget adott ki,[1] melyet P. I. Medvegyev szovjet művész készített, aki maga is tanúja volt, amikor az ablakon kinézve egy tűzgolyó jelent meg, így azonnal elkezdte lerajzolni, amit látott.[2]

Tömege[szerkesztés]

A Szihote-Aliny meteorit össztömegét a kortársak mintegy 90.000 kg-ra becsülték. Újabb becslések, így Cvetkov és mások munkái alapján a tömege 100.000 kg, azaz 100 tonna lehetett.[3]

A meteoritokról általában[szerkesztés]

A kráterek méretének, számának kialakulásában a légkörnek jelentős szerepe van: közegellenállásával elégeti, ezzel felemészti a kisebb meteorokat, a nagyobbakat szétdarabolódásra (fragmentálódásra) készteti a sűrűbbé váló atmoszférán való áthaladás alatt. Létezik az úgynevezett levágási mérethatár (angolul cut off size), amely alatt a meteor nagy valószínűséggel nem éri el egy darabban a felszínt (ez a mérethatár nagyban függ a test anyagi minőségétől, de nagyjából néhány méteres darabról van szó). A felszínt elérő becsapódás sebessége néhány km/s-nál kezdődik és 72 km/s-ig emelkedik. A nagyobb meteoritok többnyire már a légkörben széttöredeznek és több darabban érnek földet, illetve csapódnak be. A törmelék sok, általában kisebb méretű krátert hoz létre (méteres, ill. néhányszor tíz- vagy százméteres átmérőjű kráterekből álló krátermezők, körülbelül 5–100 kráterrel), amelyek erózióval szembeni ellenálló képessége kisebb, mint ha egy darabban csapódott volna be, egyetlen, nagyobb méretű meteoritkrátert alakítva ki. Ilyen krátermezők a Földön: a Kaalijärv (Észtország), Morasko (Lengyelország), Henbury (Ausztrália), Szihote-Aliny (Oroszország).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Burns, Philip R. "Pib": Meteorite Stamps and Coins. [2000. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Sikhote Alin. Planetarium de Montreal. [2006. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. Gallant, Roy (1996. február 1.). „Sikhote-Alin Revisited”. Meteorite Magazine, Kiadó: Arkansas Center for Space and Planetary Sciences, University of Arkansas. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva].  

Források[szerkesztés]