Szihote-Aliny meteorit
Koordináták: é. sz. 46° 09′ 36″, k. h. 134° 39′ 12″
Szihote-Aliny meteorit a modern történelem egyik legnagyobb (nagyjából 100 tonnás) vasmeteoritja. 1947. február 12-én a szovjet Távol-Keleten a Szihote-Aliny hegylánc területére (Oroszország délkeleti részén) csapódott be, mintegy 27 méter átmérőjű becsapódási krátert, a Szihote-Alinyszkij-krátert hozva létre.
A légkörben való haladás és becsapódás[szerkesztés]
1947. február 12-én, 10:30 körül szemtanúk a Szihote-Aliny hegység közelében (Primorje, Szovjetunió), megfigyeltek egy nagy tűzgömböt, ami világosabb volt, mint a Nap, észak felől közeledett, és mintegy 41 fokos szögben ereszkedett lefelé.
Körülbelül 5,6 km-es magasságban a legnagyobb darab robbanás kíséretében darabokra tört. A meteor haladási sebessége 14 km/s volt, és a a sűrűbb légkörbe való belépéskor kezdett darabokra esni, de a darabok továbbra is együtt haladtak.
A becsapódáskor keletkező fényes villanást és a fülsiketítő hangot a 300 km-re lévő Lucsegorszkban és a mintegy 440 km-re északkeletre lévő Vlagyivosztokban is észlelték. Az égen hagyott füstnyom, ami becslések szerint 32 km hosszú volt, néhány óráig látható volt.
1957. november 20-án az esemény 10 éves évfordulójára a szovjet posta emlékbélyeget adott ki,[1] melyet P. I. Medvegyev szovjet művész készített, aki maga is tanúja volt, amikor az ablakon kinézve egy tűzgolyó jelent meg, így azonnal elkezdte lerajzolni, amit látott.[2]
Tömege[szerkesztés]
A Szihote-Aliny meteorit össztömegét a kortársak mintegy 90.000 kg-ra becsülték. Újabb becslések, így többek által is becsülten a tömege 100.000 kg, azaz 100 tonna lehetett.[3]
A meteoritokról általában[szerkesztés]
A kráterek méretének, számának kialakulásában a légkörnek jelentős szerepe van: közegellenállásával elégeti (vagy anyagától függően elpárologtatja), ezzel felemészti a kisebb meteorokat, a nagyobbakat szétdarabolódásra (fragmentálódásra) készteti a sűrűbbé váló atmoszférán való áthaladás alatt. Létezik az úgynevezett levágási mérethatár (angolul cut off size), amely alatt a meteor nagy valószínűséggel nem éri el egy darabban a felszínt (ez a mérethatár nagyban függ a test anyagi minőségétől, de nagyjából néhány méteres darabról van szó). A felszínt elérő becsapódás sebessége néhány km/s-nál kezdődik és 72 km/s-ig emelkedik. A nagyobb meteoritok többnyire már a légkörben széttöredeznek és több darabban érnek földet, illetve csapódnak be. A törmelék sok, általában kisebb méretű krátert hoz létre (méteres, ill. néhányszor tíz- vagy százméteres átmérőjű kráterekből álló krátermezők, körülbelül 5–100 kráterrel), amelyek erózióval szembeni ellenálló képessége kisebb, mint ha egy darabban csapódott volna be, egyetlen, nagyobb méretű meteoritkrátert alakítva ki. Ilyen krátermezők a Földön: a Kaalijärv (Észtország), Morasko (Lengyelország), Henbury (Ausztrália), Szihote-Aliny (Oroszország).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Burns, Philip R. "Pib": Meteorite Stamps and Coins. [2000. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Sikhote Alin. Planetarium de Montreal. [2006. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Gallant, Roy (1996. február 1.). „Sikhote-Alin Revisited”. Meteorite Magazine, Kiadó: Arkansas Center for Space and Planetary Sciences, University of Arkansas. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
Források[szerkesztés]
- Az impakt szerkezetek helye a földtudományokban I.: A földi meteoritkráterek általános jellegzetességei és eloszlási jellemzői. elte.hu. (Hozzáférés: 2012. február 12.)[halott link]
- A Naprendszer kisenciklopédiája. Szihote-Aliny meteorit. ederatio.org. (Hozzáférés: 2012. február 12.)
