Szerkesztő:Teriteso/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dénes Anna Szeréna
Dénes Anna Szeréna (2008.)
Dénes Anna Szeréna (2008.)
SzületettDénes Anna
1925.február 14.
Csíkmenaság
Elhunyt2013. november 15. (88 évesen)
Székelyudvarhely
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszerzetes, szociális testvér, betegápoló
SablonWikidataSegítség

Dénes Anna Szeréna, szül. Dénes Anna (Csíkmenaság, 1925. február 14.Székelyudvarhely, 2013. november 15.) szerzetesnő, a Szociális Testvérek Társaságának tagja, hitvalló.

Családja, neveltetése[szerkesztés]

Szülei, Dénes Gábor községbíró és Erdély Anna, hat gyermeknek adtak életet. A család hitét gyakorló római katolikus. Már kislányként hivatást érzett Isten szolgálatára. Hatással voltak rá a vallási ünnepek és a csíksomlyói zarándoklatok. 1944-ben jelentkezett a Szociális Testvérek Társaságába. Noviciátusát Kolozsváron végezte, majd 1948 pünkösdjén fogadalommal szentelte életét Isten szolgálatára. Jelmondata: Ecce ancilla Domini! [1]

Részvétele a katolikus ellenállásban[szerkesztés]

Fogadalomtétele után Kolozsváron vezette rövid ideig a leányköröket. 1949. augusztus 1-én megjelent a Hivatalos Közlönyben a minisztertanácsi határozat a szerzetesrendek működésének betiltásáról Romániában.[2] A megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, Kolozsváron egy orvos családjánál a gyerekek nevelésével és hitoktatással foglalkozott. Megismerkedett a Bolyai Egyetemen tanuló katolikus fiatalokkal, akikkel együtt részt vett a békepapi mozgalommal szembeni ellenállásban. Elöljárója engedélyével összekötői szerepet vállalt a titkos ordináriusok, valamint a Rómához hű papság és hívek között. Így Erdélyben a Vatikánnal való kapcsolat egy napig sem szünetelt.

1954-ben letartóztatták, a Securitate börtönében nyolc hónapig egyedül, egy fűtetlen cellában tartották. Kolozsváron állították bíróság elé 1956 márciusában a Márton Áron püspök munkatársainak megtörésére irányuló juriszdikciós perben[3]. Vallási izgatás, valamint tiltott iratok terjesztésének vádjával a Nagyváradi Katonai Törvényszék hat év börtönbüntetésre ítélte. Fogságát az ország különböző börtöneiben (Kolozsvár, Jilava, Bukarest, Csíkszereda, Arad) töltötte, majd még négy évet a Bărăgan-síkságon, Lătești faluban (Fetești rajon, Konstanca tartomány) kényszerlakhelyen, ahol sokat szenvedett a hideg és a viharok miatt. Az állami gazdaság gyümölcsösében dolgozott, emellett beteget ápolt és az ott élő papi és civil közösséget összetartó személy volt. A börtönökben és a kényszerlakhelyen elviselt sok külső és belső szenvedés megerősítette hitében, hivatásában.

1964 áprilisában szabadult ki a börtönből, de egy ideig sehol sem kapott alkalmazást.

Börtön utáni munkássága[szerkesztés]

1965 és 1972 között Csíktaplocán plébániai alkalmazottként dolgozott.

1972 és 1985 között a kolozsvári Szent Mihály templom gondozójaként tevékenykedett. Titokban folytatta az egyetemisták és fiatalok lelki gondozását, képezte a szerzetesi hivatásra titokban vállalkozó lányokat.

1985 és 2004 között Gyulafehérváron a lebénult Erőss Lajos nagyprépost betegápolója volt. A fizikai erejét megfeszítő munkában előbb szív infarktust, majd 2000 májusában agyvérzést kapott. Felépülve ezekből, folytatta a beteg főpap ápolását egészen ennek haláláig.

2005-től ismét Kolozsváron élt és apostolkodott. Csodával határos módon maradt életben amikor szobájának plafonja beszakadt. Ekkor a kolozsvári Szent Mihály plébánia biztosított számára lakást és kosztot.

2013 októberében nagy betegen a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi otthon gondozásába került. Itt érte a halál fogadalmas életének 66. évében. Temetési szertartását Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és 15 papja végezte, Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes-plébános mondott búcsúbeszédet[4]. A kolozsvári házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kitüntetései:[szerkesztés]

  • A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, 1994. március 29.
  • A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Millenniumi Kitüntetése, 2009. szeptember 28.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Daczó Katalin: Jeles alcsíkiak A – D, Alutus Kiadó, Csíkszereda 2020. 237–240.oldal
  • Bodó Márta: A katolikus diákszínjátszás közösségépítő ereje Erdélyben. Korunk, 2016. május (XXVIII), 5.
  • Györgypál Enikő: Egy gyönge nő is tud tanúságot tenni, ha megéli a saját hivatását. Keresztény Szó, 2008. febr. (XIX), 2.
  • Jakab Gábor: Ha szárnya van a szekusnak és repül, akkor sem szabad hinni neki. Keresztény Szó, 2006. márc. (XVII), 3.
  • Hetényi Varga Károly: Vértanú szerzetesek: Dénes Anna Szeréna szociális testvér, Gyulafehérvár. IGEN. Fiatal Katolikus, (XII), 2. szám, 2000. február.
  • Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944–1989. adatbank.transindex.ro

[[Kategória:1925-ben született személyek]] [[Kategória:2013-ban elhunyt személyek]] [[Kategória:Magyar katolikus apácák]] [[Kategória:Csíkmenaságiak]]