Szerkesztő:MarkgrafvonComorn/próbalap
A GREYHOUND - Egy lehetetlen küldetés C S Forester háborús regénye, amelyet 1955-ben jelentetett meg. A történet a II. világháborúban játszódik, az úgynevezett atlanti csata részeként. Egy szövetséges hajókonvoj kel át az Atlanti-óceánon Észak-Amerikából Nagy-Britanniába, létfontosságú készleteket szállítva a hadban álló országnak. A regény főszereplője Ernest Krause amerikai fregattkapitány, aki a konvojt biztosító hadihajók parancsnoka.
Történet[szerkesztés]
Történeti háttér[szerkesztés]
A GREYHOUND - Egy lehetetlen küldetés cselekménye 1942 elején játszódik, nem sokkal az után, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a II. világháborúba. Az Észak-Amerikából induló szövetséges hajókaravánok létfontosságú készleteket (fegyvert, hadianyagot, üzemanyagot) szállítottak a háborúban álló Nagy-Britanniának. A német haditengerészet, a Kriegsmarine tengeralattjárói igyekeztek minél nagyobb veszteséget okozni ezeknek a hajóknak hogy elvágják, vagy jelentős mértékben csökkentség a britekhez érkező utánpótlás mennyiségét. Az ellenük való védekezés fő módszere volt a szállítóhajók konvojba szervezése, amelyeket hadihajók kísértek útjuk során. A szövetségeseknek azonban nem áll rendelkezésükre elegendő hadihajó, így a konvojok védelmét nagyon sokáig nem tudták kielégítő módon megoldani. További problémát jelentett a légi fedezet hiánya. A szárazföldről felszálló tengeralattjáró-elhárító repülőgépek hatótávolsága ugyanis korlátozott volt, ezért az atlanti-óceáni átkelés során a hajókaravánoknak viszonylag hosszú utat kellett megtenniük légi biztosítás nélkül. Ezt, a szövetséges légierők által el nem ért óceánrészt "fekete lyuknak" is nevezték, a sikeres tengeralattjáró-támadások többsége itt következett be. Ezt a problémát csak 1943 májusára sikerült megoldani a szövetségeseknek, a nagy hatótávolságú tengeralattjáró-vadász repülőgépek, valamint a konvojkísérő repülőgéphordozók rendszerbe állításával.
A mű szerkezete[szerkesztés]
A könyv három fejezetre oszlik, melyek közül a második, legnagyobb terjedelmű rész tartalmazza a cselekményt. Ez 52 órányi időtartamot ölel fel, amely 13, négy órás periódusra oszlik. Ezek a haditengerészetnél megszokott szolgálati beosztás szerinti négyórás őrségek alkotják a történet egyes szakaszait. A cselekmény a szerda délelőtti (8:00 - 12:00) őrséggel veszi kezdetét és a péntek délelőtti őrséggel (8:00 - 12:00) ér véget.
Bibliai utalások[szerkesztés]
A regény szövegében számos - mintegy negyven - bibliai idézet és utalás található, a szerző ezek szerepeltetésével is igyekszik Krause mély vallásosságát illusztrálni. Elhelyezkedésük a könyvben nem egyenletes, a bibliai szövegrészek fele az első két fejezetben található, viszont több fejezetből teljesen hiányoznak. Egyaránt találhatunk a műben Ó-, és Újszövetségi citátumokat, az író a Zsoltárok könyvéből merített a legtöbbet, mivel az idézetek negyede ebből származik.
A hadihajók[szerkesztés]
USS Keeling - Mahan osztályú rombóló, hívójele George
HMS James brit romboló hívójele Harry
Viktor, lengyel romboló, hívójele Eagle
HMCS Dodge kanadai korvett, hívójele Dicky
A hajónevek az HMS James-t kivéve kitaláltak, de valamennyi James nevű hajó 1700 előtt szolgált a brit haditengerészetben. A történetben említett USS Gamble romboló (Krause korábbi szolgálati helye) azonban valóban létezett és működött a II. világháború során.
Forester a könyv elején két amerikai tengerésztisztnek mond köszönetet: Ralph W. Christie altengernagynak (1893-1987), valamint J.D.P. Holdapp fregattkapitánynak (1917-2008). Christie tengeralattjárós tiszt volt, illetve torpedószakértő, Holdapp pedig nagyobbrészt rombolókon szolgált a II. világháború folyamán, 1945 májusától az USS Hall, Fletcher osztályú romboló parancsnoka volt.
https://en.wikipedia.org/wiki/Ralph_Waldo_Christie
J.D.P. Holdapp fregattkapitány USS Hall
https://www.geni.com/people/John-Hodapp-Jr-Commander/6000000044785731926
http://www.navsource.org/archives/05/583.htm
https://scrapsfromtheloft.com/books/the-good-shepherd-c-s-forester-review/
A regényt a Partvonal Kiadó adta ki magyar nyelven, 2020-ban Sziklai István fordításában, hagyományos és e-könyv formátumban.
https://www.fadedpage.com/showbook.php?pid=20181187
| SMS Pluto | |
| Hajótípus | szivattyús mellékhajó |
| Tulajdonos | császári és királyi haditengerészet |
| Pályafutása | |
| Építő | Stabilimento Tecnico Triestino |
| Ára | 114000 korona |
| Építés kezdete | 1897 május |
| Szolgálatba állítás | 1897. november 6. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 99 tonna |
| Hossz | 24,6 méter |
| Szélesség | 5,6 méter |
| Merülés | 2,3 méter |
| Teljesítmény | 200 lóerő |
| Sebesség | 10,7 csomó (19,8 km/h) |
| Fegyverzet | nincs |
| Páncélzat | nincs |
| Legénység | 2 tiszt + 16 fő legénység |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SMS Pluto az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének szivattyús mellékhajója volt 1897–1918 között.
Építése, felszerelése[szerkesztés]
A hajó gerincét 1897 májusában fektették le a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban, az építési munkálatok szeptemberre fejeződtek be. 1897. november 6-án állították szolgálatba. A Plutot nagy teljesítményű Worthington duplex szivattyúkkal látták el, teljesítményük 150 tonne tengervíz volt óránként. A berendezést szivattyúzásra (pl. víz eltávolítása hajótestből) és tűzoltásre egyaránt alkalmazni lehetett.
Pályafutása[szerkesztés]
1898-ban az SMS Bellona alárendeltségébe került, amely a gépészek iskolahajójaként szolgált. Későbbi pályfutása során is a polai gépésziskola állományába tartozott.
1900. március 3. és 6. között részt vett az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási RT Szent István nevű gőzösének mentésében. A Szent István Fiuméből indult Glasgow-ba 3000 tonna liszttel a fedélzetén, azonban éjszaka hóviharba került és Medolinonál zátonyra futott. A szerencsétlenül járt hajót a Pluto és a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság Előre nevű vontatója próbálta levontatni a zátonyról.[1][2]
1902. szeptember 1-3. közt partraszálló gyakorlaton vett részt az Isztriai-félszigeten, amelyet az uralkodó is megtekintett.
1904. május 3-6 között részt vett a Magyar Horvát Tengeri Gőzhajózási RT (Ungaro-Croata) Dalmazia nevű gőzösének mentési munkálataiban. A hajó a Rab-sziget mellet, a Delfin-foknál futott zátonyra.[3]
1911. január 28-tól szolgálaton kívül helyezték, hogy kazáncserét végezzenek rajta.
1917 május 20. és 24. között részt vett az SM U-5 tengeralattjáró kiemelésében.[4] A búvárnaszád május 17-én aknarobbanás következtében süllyedt el a Fasana-csatornában.
1918. január 19-től a Tender 99 nevet viselte. 1920-ban az olasz királyi haditengerészet kapta meg, itt Volosca néven szolgálatba állították. 1945-ben még kikötői szolgálatra alkalmazták, további sorsa nem ismert.
A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pesti Napló 1900.03.06. 8. o.
- ↑ Pesti Napló 1900.03.07. 7. o.
- ↑ Magyarország 1904.03.31. 5. o.
- ↑ Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-18. Wien, 1933. 568. o.
- ↑ AT-OeStA/KA Marine NMA Marineschiffspläne Sch III/4. (Hozzáférés: 2023. december 1.)
Források[szerkesztés]
- Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
- Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.