Szerkesztő:Franczi66/piszkozat

Dr. Kőhalmy Tamás 

Dr. Kőhalmy Tamás (Sárosd, 1936. február 16. – Sopron, 2003. szeptember 10.) erdőmérnök, vadbiológus, a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyetemi tanára.

Életút

A Fejér megyei Sárosdon született 1936. február 16-án idősebb vitéz Kőhalmy Tamás általános iskolai tanító harmadik gyermekeként. 1955-ben erdésztechnikusi oklevelet szerzett Sopronban az Erdészeti Technikumban, majd 1960-ban erdőmérnöki oklevelet vehetett át. Az akkoriban kötelező erdőrendezői gyakorlatot a Kaposvári Erdőrendezőségnél töltötte le (1960-61), majd apróvadas vadászati előadó volt a Mezőföldi Erdőgazdaságnál (1961). 1962-től a Balaton-felvidéki Erdőgazdaságnál (Veszprém) és annak jogutódjánál dolgozott, mint a Zirci Erdészet fahasználati műszaki vezetője (1962-65), majd központi fahasználati előadó. Innen a HM Budapesti Erdőgazdaság Lovasberényi Erdészetéhez került erdészetvezetőnek (1967-68), majd a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál vadászati osztályvezetőként dolgozott (1968-1976). lyen minőségben vett részt az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás előkészítésében, többek közt a mongol kiállítási pavilon anyagának válogatásával és kialakításával. 1976-tól az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékén tudományos főmunkatárs, 1979-től tanszékvezető egyetemi docens, 1994-től egyetemi tanár. A Vadgazdálkodási Intézet első igazgatója 2001-ig. Szíve 2003.szeptember 10-én, súlyos betegség után, a szarvasbőgés kezdetén szűnt meg dobogni.

Munkássága

1973-ban egyetemi doktori címet, 1979-ben a mezőgazdasági (erdészet) tudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát nyerte el doktori értekezésével. Nevéhez fűződik a Vadgazda Mérnöki Szak alapítása Sopronban és Csíkszeredan (távoktatás), a Vadgazdálkodási Doktori Program létesítése, erdőmérnök- és vadgazda-mérnök diákok generációinak oktatása. 1987-től a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) bejegyzett szakértője, 1991-től a magyar delegáció tagja, 1996-tól a CIC Európa-Ázsia Nagyvad Bizottsága alelnöke. 1971 és 1996 között kilenc alkalommal járt állami kiküldetéssel vadgazdálkodási delegáció, kutatócsoport tagjaként, illetve vezetőjeként Mongóliaban, egy alkalommal Kínaban. A MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottságának alelnöke, a Vadgazdálkodási Albizottságnak több cikluson át elnöke; tagja, alelnöke majd elnöke az Országos Vadgazdálkodási Tanácsnak, s sok más szakmai és tudományos szervezetben töltött be tisztségeket. Tulajdonosa sok kitüntetésnek: többszöri Kiváló Dolgozó, Vad- és Természetvédelmi Díj, a Pro Silva Hungariae Díj, Nimród Emlékérem, Hubertus Kereszt Arany fokozata, Bársony István Emlékérem, Magyar Nemzeti Vadászrend, az OMVK Aranyérme jelzik elismertségét. Halála előtt nem sokkal kapta meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Írásainak száma több, mint 300. 7 könyve, könyvrészlete, 8 egyetemi jegyzete segítette a diákok felkészülését.

Az egyetemi tanár archetípusa: a hallgatókhoz legendásan jóindulatú, hihetetlen kifinomult műveltségű, adomázó, igazi reneszánsz ember volt. Kedvenc vadfaja, a vaddisznó életét talán mindenkinél jobban ismerte. Kedvelt időtöltése a vadászaton kívül az utazás, a kertészkedés és a fafaragás volt.

Forrás

http://vadgazdalkodas.emk.nyme.hu/intezetunk_kohalmytamas.htm