Szerkesztő:BTXLL-HU-10234/Kínai zene

A kínai zene (kínai: 中國 民樂 / 中国 民乐, pinjin: Zhōngguó Mínyuè - "kínai népzene") cikk a Kínában és a globálisan jelenlévő kínaiak által létrehozott és előadott zenét tárgyalja.

A legrégibb kínai hangrendszer a félhangköznélküli ötfokúság. Hangjai: f,g,a,c,d, kínai neveiken: kung, csang, kio cse, yu. Ezekhez a hangokhoz járultak az ú. n. pien-hangok, melyek a skálát hétfokúvá bővítették, és pedig az e (csüng, közvetítő) és a h (ho, vezető).

A monda szerint a kínai zene előírásait Huang-Ti császár megbízásából Linglun bölcs (Kr. e. 2600 körül) dolgozta ki, aki a csodamadár, Feng-huang útmutatása alapján hathangú sípokat készített. A két síp együtt 12-hangú kromatikus rendszert ad, a lü-, azaz törvény-rendszert. A kínai előadás heterofon jellegű, de ebben a valódi polifóniának egyes nyomai is föllelhetők (kvart- és kvint-párhuzamok).

Hangszerek

Hangszerei főleg ütő- és zörejhangszerek: dobok, csörgők, kereplők. Dallamos hangszerei fuvolafélék, oboák, pánsípok, a hiún nevű okarinafajta, a kin nevű selyemhúros citera, a cse-gitár és a cseng, az orgona egyik őse, mely kivájt tökből és huszonnégy különböző hosszúságú bambuszsípból áll.

Régi hangszerek

A régi kínai hangszerek

A legrégibb és legjelentősebb hangszere Kínának a harang, melyből különböző nagyságú és hangolású állt rendelkezésre.

• Hoang-csung. Ez a legmélyebb és legnagyobb harang neve.
• Puo-csung = kis harang.
• Pien-csung = 12 harang a kromatikus skála hangjaiba hangolva.
• A harangok és dobok között átmenetet képez a Lo, a mai gong, melynek Kina az őshazája.
• King Kr. e. 2300-ban találta fel Kvei, a kínaiak Orfeusza. Kezdetben csak a császári család használhatta ezt az ősrégi, szent hangszert. Tizenhat felfüggesztett, különböző hangolású kőlapból áll, amelyet kézi kalapáccsal ütnek. Ma is népszerű Kinában, sőt európai fülnek is kellemes hangot ad.
• Fang-hiang. Ugyanaz, falapokkal, Yün-lo : érclapokkal.
• Ku óriási dob, amely egy 1122. (Kr. e.) évből származó írás szerint arra szolgált, hogy a császár reáütve, minisztereit hívja össze. A tekintélyt a dob nagysága mutatta. Volt császár, akinek szolgálatában 5 méter átmérőjű, 12 méter hosszú dob állott, amelynek oldalai kalandos cirádákkal tarkított selyemmel voltak behúzva. A ku „szolgálaton kívül“ állandóan baldachin alatt állott és fantasztikus sárkányfejes arany takaró védte.
• Csu Konfucius templomaiban szertartásoknál használt ütőhangszer volt.
• Hiuen-ku Ez a kis kézidob neve, amely kétágú villában végződő fanyélhez volt erősítve. Kedvelt kézidob volt a
• Ying (visszhang) is, mely messze vivő hangja után nyerte nevét.
• U = fekvő tigris formájú rézdob, amely — felborzolt sörényét bottal ütve — mélyen kongó hangot adott. (5. ábra.)
• Pé-pan. A mai kasztanyettához volt hasonló.

Fúvosok:

• Yo - Hat nyilású egyenes fuvola, melyet a végén kell fújni.
• Cseu = rézsútos fuvola, ma Ti a neve, s úgy néz ki, mint a mi fuvolánk.
• Kuan-Csen = mongol fuvola.
• So-nou — tatárfuvola. A mongol és tatárfuvola egymáshoz ragasztva. (8. ábra.)
• Siao. A görög syrinx őse. Négy-ötszörös pánsíp.
• Pai-siao. 12 bambuszcsőből álló kínai syrinx, 6 cső a lu és 6 cső a lü hangját adja. (9. ábra).
• Hiúén. Agyagsíp. A mai okarinához hasonlít és oboaszerű hangot ad.
• Kao-t’ung. Rézfúvó, a mai jelző síp alakját viselte, nagyobb méretekben
• La-pa. Köralakba hajlított trombita. Aranytrombitának is hívták.
• Cseng (6. ábra). Az orgona őse. Üres lopótökbe illesztett 12—14 különböző nagyságú bambusz-csőből áll. Ha külön csövön levegőt fújunk bele, a befogott síp — melynek alsó nyílásán mozgó lemez van — orgonaszerű hangot ad. Ez után szokták hangolni valamennyi hangszert.

Húrosok:

• Kin - Szent hangszer volt, misztériumoknál használták.
• Ké. A kin-nek kisebb formája (mint hegedű a brácsának). Főleg nők házi szórakozásául szolgált.
• P’i’pa. Hasonlított a mai gitárhoz.

• Ku-csin
• Kao-hu
• Kohu
• Ku-cseng

További információk

[[Kategória:| ]]