Heterofónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A heterofónia a keleti zenekultúrákra jellemző kezdetleges többszólamúság. Ilyenkor a kísérő szólamok is a dallamot játsszák, azzal a különbséggel, hogy az egyes dallamhangokat kidíszítik, tekintet nélkül a keletkező disszonanciákra.[1]

A kifejezés Platón Nomoi (Törvények) című művében fordul először elő.[2] Már ott nagyjából azt jelenti, amit a későbbi zenetudományban: a kezdetleges többszólamúságnak azt a formáját, mikor a több hang által intonált dallamban az egyes szólamok regiszterben (azaz az ugyanazon hangforrás-típus által képzett hang magasságában és színében) és cifrázatokban el-el-térnek egymástól.[2]

Etimológia[szerkesztés]

Összetett szó: ókori görög ἕτερος héterosz (= más, eltérő) és a φωνή phonē (= hang) szavakból.

Alkalmazásai[szerkesztés]

Különösen a keleti (török, arab, perzsa, kelet-ázsiai) zenék sajátsága, pl. a gamelán-zenekarok élnek vele gazdagon. [2]

A dzsesszben is előfordul, különösen a Dixieland és a Chicago stílusoknál.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balázs István: Zenei lexikon
  2. a b c Uj Idők Lexikona 13-14. Heterofónia (Budapest, 1939) |. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  3. Heterophony | music (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 7.)