Szeibert István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szeibert István
Életrajzi adatok
Született 1944. november 7. (74 éves)
Máramarossziget
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang tenor, bariton
Tevékenység operaénekes, színész

Szeibert István (Máramarossziget, 1944. november 7.) romániai magyar színész, énekes (tenor-bariton).

Pályafutása[szerkesztés]

Reál-pályára készült, de első sikertelen felvételije után katonának vitték, ahol nyilvánvalóvá váltak adottságai a zene területén. A katonaság után egy ideig könyvelőként irodai munkát végzett, majd mások ösztönzésére elkezdett énekelni tanulni.

Kolozsváron debütált bonvivánként, 1972-ben. A Magyar Állami Opera tagjaként számtalan operett főszerepét játszotta, többek között volt Gábor diák (Huszka Jenő: Gül Baba); Petrov (Jacobi V.: Sybill); Kukorica Jancsi (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Baracs (Szirmai A.: Mágnás Miska), Edvin (Kálmán Imre - Stein, Jenbach: Csárdáskirálynő), Tasziló gróf (Kálmán Imre - Kardos G.): Marica grófnő), illetve operákban is fellépett.

Utolsó bonvivánszerepét 1990-ben alakította a kolozsvári színpad deszkáin, a Lili bárónő Illésházy grófjaként. Jelenleg is a Kolozsvári Magyar Állami Opera aktív tagja. Az ő nevéhez kapcsolódik a magyar színháztörténet egyetlen "nézősztrájkja". 1982-ben az akkori színházvezetés Szeibert Istvánt egy vitás ügy miatt elbocsátotta, aminek következményeképp a nézők aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a város bonvivánját visszakapják, illetve elkezdték visszaadni bérleteiket. Az aláírásgyűjtésen kívül a kolozsvári nők küldöttséget is menesztettek az igazgatóhoz, aki meglátva a népes és feldühödött társaságot, csak öt szóvivőt engedett be az irodájába, de így is sikerrel jártak: 8 hónap után Szeibert István újra a kolozsvári színpadra léphetett: belépőjét virágeső és örömujjongás kísérte.

Források[szerkesztés]