Szalai István (lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szalai István
Született 1816. június 9.
Somogyvisonta
Elhunyt 1878. március 6. (61 évesen)
Szentes
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész,
filozófiai író

Szalai István (Somogyvisonta, 1816. június 9.Szentes, 1878. március 6.) magyar református lelkész, filozófiai író.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Visontán volt iskolarektor és a falu jegyzője. Szalai István tanulmányait Csurgón, Losoncon és Debrecenben végezte, ahol azután négy évig köztanító és 1845. március 1-től szeptember 1-ig főiskolai senior is volt. Meglátogatta a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemet. 1846-ban debreceni káplán és még ez évben szikszói, 1852-ben szentmihályi, 1859-ben szentesi lelkész lett. A békésbánsági egyházmegye előbb főjegyzőjévé, 1876-ben pedig esperessé, a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjának választotta.

Művei[szerkesztés]

  • Tapasztalati lélektan (Pest, 1858)
  • Elméleti lélektan (Sárospatak, 1865)

Kéziratban[szerkesztés]

A családi élet erkölcsi alapja a belőle folyó kötelességekkel együtt, 1870. (Akadémiai pályamű), Lélektani elmélete a boldogságnak, A szentírás magyarázatának rövid történelme és egyházi beszédek.

Források[szerkesztés]