Szalai István (lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalai István
Született1816. június 9.
Somogyvisonta
Elhunyt1878. március 6. (61 évesen)
Szentes
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész,
filozófiai író
SablonWikidataSegítség

Szalai István (Somogyvisonta, 1816. június 9.Szentes, 1878. március 6.) magyar református lelkész, filozófiai író.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Visontán volt iskolarektor és a falu jegyzője. Szalai István tanulmányait Csurgón, Losoncon és Debrecenben végezte, ahol azután négy évig köztanító és 1845. március 1-től szeptember 1-ig főiskolai senior is volt. Meglátogatta a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemet. 1846-ban debreceni káplán és még ez évben szikszói, 1852-ben szentmihályi, 1859-ben szentesi lelkész lett. A békésbánsági egyházmegye előbb főjegyzőjévé, 1876-ben pedig esperessé, a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjának választotta.

Művei[szerkesztés]

Kéziratban[szerkesztés]

A családi élet erkölcsi alapja a belőle folyó kötelességekkel együtt, 1870. (Akadémiai pályamű), Lélektani elmélete a boldogságnak, A szentírás magyarázatának rövid történelme és egyházi beszédek.

Források[szerkesztés]