Szeremlei Sámuel (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szeremlei Sámuel
Szeremlei Császár Sámuel.jpg
Életrajzi adatok
Született1837. szeptember 4.
Gelej
Elhunyt1924. november 20. (87 évesen)
Hódmezővásárhely
Ismeretes mint rektor
Pályafutása
Akadémiai tagság MTA levelező tagja (1908)

Szeremlei Sámuel, Szeremlei Császár Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4.Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) református lelkész, történelmi és egyházi író, utazó, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1908).

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Miskolcon, a teológiát Debrecenben 1858-ban végezte, amikor böszörményi rektor lett. 1861-től Makón, 1864-től Hódmezővásárhelyen káplánkodott, ahonnét 1866 október elején hosszabb külföldi utazásra indult. Az év végén hazatérve, folytatta kápláni működését, míg 1867 májusában a bihardiószegi lelkészi állást foglalta el. Innét 1871-ben Hódmezővásárhelyre ment lelkésznek. Mint a szabadelvű teológia híve, a magyarországi protestáns egylet alapításában tevékeny részt vett és annak egyik legbuzgóbb választmányi tagja volt. Ugyancsak választmányi tagja volt kezdettől fogva a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1879-től 1889-ig főjegyzője volt a békésbánsági egyházmegyének, melynek tanácsbírája is, és amely a budapesti zsinatnak tagjául választotta. A tiszántúli egyházkerületnek 1883-ben tanácsbírája, később az egyetemes konventnek pót-, 1896 és 1900 között pedig rendes tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1908. április 30-án levelező tagjává választotta.

Cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Debreceni Protestáns Lapban, a Szegedi Hiradóban és főleg a Hódmezővásárhely c. helyi hírlapban jelentek meg.

Munkái[szerkesztés]

  • Evangyéliumi szabadság. Egyházi beszéd a reformáczio emlékünnepén 1863. nov. 1. a makói ref. templomban. Szeged, 1863.
  • Az idők jelei, egyházi beszéd. U. ott, 1864. (A makói szegény tanulók ruházatának javára).
  • Krisztus követése. Irta Kempis Tamás, latin eredetiből átdolgozta. U. ott, 1864. (2. tetemesen jav. kiadás. Bpest, 1867.).
  • A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése. Bpest, 1867.
  • Magyarország krónikája az 1848-49. forradalom idejéről. U. ott, 1867. Két kötet.
  • Utazás Sweitz, Franczia- és Poroszország némely vidékein egyház és iskola érdekében. Pest, 1867. (Különny. a Prot. Egyh. és Isk. Lapból).
  • A népiskolai kérdésről, különös tekintettel az 1868. XXXVII. t.-czikkre és a magy prot. egyház érdekeire. U. ott, 1868-69. (Különny. a Prot. Egyh. és Isk. Lapból).
  • Miskolczi Emma emléke. Halotti gyászbeszéd és ima 1871. márcz. 17. Nagyvárad. (Kassay Ignáczczal együtt).
  • Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon. A magyar prot. egylet által 300 frttal jutalmazott pályamunka. Bpest, 1874. (Kovács Albert szerk. Theol. Könyvtár I.) Online
  • Szalai István szentesi ref. lelkész... élete. Szeged, 1879.
  • Beszéd a h.-m.-vásárhelyi ref. ó-templom mellett nyugvó régi lelkészek emléktáblája felállításakor. H.-M.-Vásárhely, 1880.
  • A makói ref. egyház új templomának felavatásakor tartott egyházi beszéd 1882. nov. 5. Makó, 1883.
  • Az unitárius kérdésről. Szózat a h.-m.-vásárhelyi ref. hívekhez. Hódmezővásárhely, 1884.
  • Szőnyi Benjamin és a hódmezővásárhelyiek. Rajz az alföldi reformátusság történetéből. Pest, 1890. (Magyar Prot. Irod. Társaság Kiadványa).
  • Hód-Mező-Vásárhely története. Sok képpel. I-III. kötet. Bpest, 1900., 1901., 1907. (IV. köt. kéziratban).
  • Szabályrendelet a hódmezővásárhelyi ev. ref. egyház temetőiről. Hódmezővásárhely, 1901.
  • Javaslat a h.-m.-vásárhelyi ev. ref. egyház rendezése tárgyában. U. ott, 1902.
  • A hódmezővásárhelyi külkerületi egyházi körök szervezete, rendszabályai és szolgálati utasításai. Szentes, 1906. (Különny. a Hódmezővásárhelyből).
  • Emlékbeszéd kurucz fejedelmeinkről... 1906. okt. 27. Hódmezővásárhely, 1907.
  • Hód-Mező-Vásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról. Budapest, 1909.

Szerkesztette, kiadta és jó részben írta a békésbánáti református egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyveit 1880-tól 1894-ig. (Megjelentek Hódmezővásárhelyen). Végül írta 1890-től 1894-ig jelentéseit és javaslatait a tiszántúli református gimnáziumok állapotáról. (Részben külön lenyomatban és a tiszántúli református egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyveinek függelékében).

Források[szerkesztés]