Szabó István (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó István
Életrajzi adatok
Született 1898. július 2.
Debrecen
Elhunyt 1969. február 19. (70 évesen)
Budapest
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület agrártörténet, társadalomtörténet
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia

Szabó István (Debrecen, 1898. július 2.[1]Budapest, 1969. február 19.) posztumusz Széchenyi-díjas magyar történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar agrár-, parasztság- és településtörténet jelentős kutatója. Kutatásaiban elsősorban a középkor és a kora újkor időszakát vizsgálta. Agrártörténeti munkássága iskolateremtő. 1949–1950-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar dékánja. 1956-ban az Egyetemi Forradalmi Bizottság társelnöke.

Életútja[szerkesztés]

Szabó István szappanos mester és Kertész Julianna fia, vallása református.[1] Iskoláit szülővárosában végezte, majd az első világháború második felében az olasz fronton harcolt. 1921-en levéltárkezelői, 1925-ben pedig levéltári fogalmazói szakvizsgát tett. Ezenkívül 1923-ban államtudományi doktorátust szerzett a szegedi egyetemen, majd 1927-ben jogtudományi, 1928-ban pedig bölcsészdoktori címet. Egyetemi évei alatt a debreceni állampénztár ideiglenes díjnoka (1919–1920), illetve a debreceni levéltárban ideiglenes szakdíjnokként (1920–1924) dolgozott. 1924 és 1925 között a Debrecen című lap szerződéses újságírója és 1927-ig a Debreceni Újság segédszerkesztője volt. 1927-ben a debreceni egyetem történeti intézetében kapott tanársegédi állást, majd egy évre rá a Magyar Országos Levéltár munkatársaként (tisztviselőjeként) dolgozott 1943-ig. 1940-ben a budapesti egyetem magántanárrá avatta, ahol „A magyar nép története a XIV–XV. században” című tárgykört oktatta.

1943–ban visszatért Debrecenbe, ahol az egyetemen a magyar történelem nyilvános rendkívüli, majd 1944-ben nyilvános rendes tanár lett. Az egyetemi rendszer 1949–1950-es átalakítása után a magyar történelem tanszék vezetője lett egyetemi tanári beosztásban. Ezzel együtt az 1949/50-es tanévben az egyetem bölcsészettudományi karának dékánja is volt. Az 1956-os forradalom idején az egyetem forradalmi tanácsának társelnöke volt. Az egyetemen 1959-ig oktatott, majd Budapestre költözött és ott élt 1969-ben bekövetkezett haláláig.

1952-ben addigi tevékenységéért megkapta a történettudomány kandidátusa fokozatot, majd 1957-ben megvédte akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia már 1941-ben levelező tagjává választotta, ám az akadémia 1949-es szocialista átalakítása után tanácskozó taggá minősítették vissza. Tagságát csak halála után, 1989-ben kapta vissza. 1936 és 1941 között a Levéltári Közlemények, 1960-ban pedig az Agrártörténeti tanulmányok szerkesztője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a magyar agrártörténet, a településtörténet, a parasztság története, illetve a történeti demográfia. Ezeken a területeken iskolateremtő a munkássága.

Szabó nevéhez fűződik a középkori magyar mezőgazdaság fejlődését alapjaiban meghatározó tényezők vizsgálatának megkezdése, valamint a parasztság ún. „kapitalizmuskori” történetére vonatkozó kutatások kezdeményezése. A néprajzi források bevonását is fontosnak tartotta a történettudomány számára. A történeti szemléletű magyar néprajzi kutatásnak fontos forrásai azok a tanulmányai, amelyekben a parasztság újkori társadalmi szerkezetét, a tanyarendszer eredetét, a középkori településrendszer felbomlását, a Kárpát-medencei népességi viszonyok átalakulását és más aspektusait vizsgálta. Számos város, illetve megye történetéről írt tanulmányokat. Élete utolsó, Budapesten töltött éveiben is aktív volt, több könyvet adott ki, még halála után több évvel is jelentek meg munkái.

1967-ben Akadémiai Díjban részesült. Halála után, a rendszerváltást követően Széchenyi-díjat kapott a középkori és újkori agrártörténeti és parasztságtörténeti kutatásaiért. 1998-ban emlékkönyvet adtak ki a tiszteletére.

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Debrecen 1848–49-ben (Debrecen, 1920)
  • A debreceni tanyarendszer kialakulása (Debrecen, 1929)
  • A magyar levéltárvédelem kérdése (1931)
  • A debreceni uradalom a mohácsi vész korában (Debrecen, 1934)
  • Ugocsa vármegye (1937, 2. kiad. 1994)
  • A magyar parasztság története (1940)
  • A magyarság életrajza (1941, németül 1944)
  • Levéltári útmutató (1941)
  • A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában (1947)
  • A szabadságharc fővárosa Debrecen, 1849. január–május (társszerk., 1948)
  • Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (1948)
  • Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből (1954)
  • Magyarország népessége az 1330. és 1526. évek között (1963)
  • A parasztság Magyarországon, a kapitalizmus korában 1848–1914 (1965, 2. kiad. 1972)
  • A falurendszer kialakulása Magyarországon (1966)
  • A középkori magyar falu (1949)
  • A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig (1975)
  • Jobbágyok – parasztok (1976)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1181. o.
  • Szabó István. Magyar néprajzi lexikon. Ortutay Gyula (főszerk). Akadémiai, Budapest 1977.

További információk[szerkesztés]

  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 120-125.o.
  • Szabó István. Bitskey Istvánné (szerk). KLTE Könyvtára, Debrecen 1982.
  • Balogh István: Sz. I. (1898–1969). Ethnographia 80:2, 1969. 325-328.
  • Balogh István: Adalékok egy korszak történetírásához. Debreceni Szemle 1993. 119-134.
  • Erős Vilmos: Szabó István körül., Aetas :3, 2000. 121-135.
  • Erős Vilmos: Bevezetés. In: Szabó István Népiségtörténeti tanulmányok. Lucidus, Debrecen 2005. 7-44.
  • Erős Vilmos: Szabó István és 1848-49. Valóság 46:7, 2003. 94-108.
  • Faragó Tamás: Parasztságtörténet – tudóssors – történetírás <1977>. (Meditációk Szabó István tanulmánykötete kapcsán). In: Faragó T.: Tér és idő – család és történelem. Társadalomtörténeti tanulmányok (1976-1992). Bíbor, Miskolc 1999. 296-307. [a Tiszatáj 31:10, 1977. 76-80. lapjain megjelent első közlés csonkított szöveg.]
  • Für Lajos: Szabó István. In: Szabó I.: Jobbágyok – parasztok. Akadémiai, Budapest 1976. 7-30.
  • Orosz István: Előszó az 1990. évi kiadáshoz. In: Szabó I.: A magyarság életrajza. Akadémiai, Budapest 1990. i-iii.
  • Orosz István: A történetíró <Szabó István> munkássága. Alföld 29:7, 1978. 50-56.
  • Rácz István: Szabó István tanári munkája. Alföld 29:7, 1978. 56-59.
  • Szabad György: Szabó István. Századok 104:2, 1970. 516-518.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.