Szüszthéma teleion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szüszthéma teleion (görög ’teljes rendszer’) az ókori görög zeneelmélet hangrendszere. Két oktáv hangterjedelmet fog át úgy, hogy négy azonos felépítésű, ereszkedő diatonikus tetrachordot és egy „hozzákapcsolt hangot”, proszlambanomenoszt foglal magában. A tetrachordokat párosával szünaphé, közös hang kapcsolja össze, az így létrejövő egységeket diazeüxisz, azaz egy egész hangköz választja el egymástól illetve a proszlambanomenosztól. Ez a „változatlan rendszer”, a szüszthéma ametabolon.

A „változó rendszer”, a szüszthéma metabolon úgy jön létre, hogy a szüszthéma ametabolon kiegészül egy tetrachordon szünémmenónnal, azaz egy ötödik hasonló felépítésű tetrachorddal, amely – mint a neve is mutatja – diazeüxisz helyett szünaphéval kapcsolódik a középhanghoz, a meszéhez. Ez a tetrachord az eredeti rendszer tetrachordon diezeügmenónja egy hanggal mélyebbre transzponálva (e' – d'– c' – h helyett d' – c' – b – a), aminek a félhang hangköze így a meszé fölé kerül.

szüszthéma metabolon
tetrachordon szünémmenón szüszthéma ametabolon
 
a' nété hüperbolaión
g' paranété hüperbolaión
f' trité hüperbolaión
szünaphé → e' e' nété diezeügmenón o
k
t
o
c
h
o
r
d
nété szünémmenón d' d' paranété diezeügmenón
paranété szünémmenón c' c' trité diezeügmenón
h parameszé
trité szünémmenón b diazeüxisz →
meszé a ← szünaphé → a meszé
g likhanosz meszón
f parhüpaté meszón
szünaphé → e e hüpaté meszón
d likhanosz hüpatón
c parhüpaté hüpatón
H hüpaté hüpatón
diazeüxisz →
A proszlambanomenosz

A hangrendszer harmóniái – vagyis a különböző oktávtípusok, hangfajok – abban különböznek egymástól, hogy a diatonikus tetrachordokon belül hol helyezkedik el a félhang. A dór hangfaj esetén a félhang legalul van (felülről lefelé haladva: egész hang – egész hang – félhang), a fríg esetén középen (egész hang – félhang – egész hang), a líd esetén felül (félhang – egész hang – egész hang). A mellékhangfajok – a hüpodór, hüpofríg, hüpolíd stb. a főhangfajokból származtathatóak. A „hüpo” (’lent’) előtag magyarázata, hogy az alaphangfaj „felső” (mélyebb) tetrachordja itt „lefelé” (magasabbra) helyeződik át (figyelembe veendő, hogy a görögök a mai szokással ellentétben felülről lefelé építették fel hangsoraikat).

A hangfajokat kétféleképpen ábrázolhatjuk. Egyik lehetőség, hogy mindegyiket a törzshangok sorozatának egy-egy oktávnyi kivágataként értelmezzük, pl. dór: e' – e, mixolíd: h – H stb. A másik, hogy a hangokat egy rögzített oktáv keretébe illesztjük, és ezen belül módosítjuk őket az adott hangfaj sajátosságainak megfelelően, pl. az e' – e keretben a fríg: e' – d' – cisz' – h – a – g – fisz – e. Ez utóbbi módszer a lírajátékkal függ össze, ahol a húrokat a szükséges harmóniának megfelelően az adott oktávkereten belül hangolták be.

harmónia hangok az e'e oktávkeretben oktávfajta
hüpodór e' d' c' h a g fisz e a'a
hüpofríg e' d' cisz' h a gisz fisz e g'g
hüpolíd e' disz' cisz' h aisz gisz fisz e f'f
dór e' d' c' h a g f e e'e
fríg e' d' cisz' h a g fisz e d'd
líd e' disz' cisz' h a gisz fisz e c'c
mixolíd e' d' c' b a g f e hH

A szüszthéma teleion legkorábbi leírása Eukleidésztől maradt fenn, a legteljesebb pedig Ptolemaiosztól. A középkori zene a hét oktávfajtából vezette le a nyolc tonust, amelyekből a mai nyugati hangrendszer kifejlődött.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap