Szél Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dukai és szentgyörgyvölgyi Szél Kálmán, névváltozat: Széll (Báránd, 1838. május 22.Debrecen, 1928. április 1.[1]) református esperes, Arany János veje.

Élete[szerkesztés]

Szél György és Kovács Erzsébet fia. A gimnázium 3 alsó osztályát Derecskén, a többit, valamint a bölcseleti és hittanszaki tanfolyamot a Debreceni Református Kollégiumban végezte. 1857 őszén külföldi egyetemeket látogatott (Göttingen, Genf). A bécsi teológiai intézetben fél évet töltött. Külföldről haza jőve 1859 decemberében mint segédlelkészt Balogh Péter helyettes szuperintendens mellé rendelték; ennek debreceni lelkésszé és szuperintendenssé választása után a nagyszalontai református egyház rendes lelkésze lett. 1861-ben a nagyszalontai református egyházmegye levéltárnokká, 1864-ben aljegyzővé, 1872-ben tanácsbíróvá, 1875-ben főjegyzővé; a lelkészi egyesület pedig 1874-ben elnökévé, 1879-ben gyámpénztárnokává választotta meg.

1863-ban házasságra lépett Arany Juliannával, Arany János költő leányával, aki 1865. december 28-án meghalt. Ebből a házasságból született leánya, Szél Piroska[2] a költő unokája. Szél Kálmán volt az, aki felvetette a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum megalapításának gondolatát, valamint az Arany Emlékegyesület első elnöke is volt. 1913-ban átköltözött Debrecenbe. Irodalmi működése egyházi vonatkozású. Második neje tóti Poroszlay Ida volt.

Munkái[szerkesztés]

  • A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes lelkészi gyámintézetére vonatkozó statisztikai adatok. Bpest, 1893
  • Özv. Széll Sámuelné szül. nagybesenyői Bessenyei Anna koporsójára tett koszorú. Emlékbeszéd és ima 1894. december 4. Erdőgyarakon, Debrecen, 1895

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Rolla Margit: Arany estéje (Sz. K. életrajzával, Bp., 1944)